A sarki hidegben helyt álló stábról is mesél a film

1920-ban Robert Flaherty filmrendező világhírnévre tett szert a Nanook, az eszkimó című alkotásával, amelyet joggal tekinthetünk az első dokumentumfilmnek, a műfaj őstípusának. A történet, amelyet a képtár filmklubjának keretében ma 16 órakor tekinthetnek meg az érdeklődők, két olyan férfit mutat be, akiket az asszonyok élete és dolga voltaképp hidegen hagy. Az élelemért folytatott elkeseredett küzdelem, amely egyenértékű a férfiak vadásztevékenységével, aprólékosan kibontakozik a film teljes hosszában. A Nanook sok szempontból már a hollywoodi fikciós filmek technikájával dolgozik és vajóban a fikció, valamint a dokumentumfilm határán egyensúlyoz, a néprajzi megfigyeléseket romantikus elemekkel vegyítve. Elmeséli a forgatás és két ember barátságának a történetét és két világ hihetetlen találkozását. A filmet a Behring-szorosnál, mínusz 30 Celsius fokos hidegben forgatták, amely az egész stábtól nagy emberi erőfeszítést kívánt. 1994-ben a Montreáli Világ Filmfesztiválon a legjobb fényképezés díjat kapta.

Aki a nagysikerű film után további moziélményre vágyik, a VMK színháztermében A Szűz vonalban című romantikus vígjátékot vetítik 19 órától. A történet szerint két magányos ember a nagyváros kulisszái mögött egymástól függetlenül úgy érzik, társtalanul üres az életük, ebből a fojtogató ürességből ki kellene törniük. Leroy szextelefonon keres partnert, vágya sincs már szinte több, mint egy izgalmas együttlét egy vonzó akárkivel. Patti telefonja – aki csupán beszélgetni szeretne valakivel – váratlanul megcsörren Leroy legénylakásán, s ezzel megkezdődnek a vége nincs telefonhívások, csevegések.