Nem bánja az elvarratlan szálakat

Fotó: Szaffenauer Ferenc

Egy évtizedig volt a Tehetséges Paksi Fiatalokért Alapítvány díjkiosztó gálájának háziasszonya Strasszer Andrea, aki maga is jól ismeri, milyen érzés átvenni az elismerést, hiszen három alkalommal lehetett maga is részese. Azon szerencsések közé tartozik, akiknek a díj új lehetőségeket adott: felkérték, hogy mondjon verset a határon túli magyarok táborában, ekkor figyelt fel rá a TelePaks akkori főszerkesztője, Nagy Zoltán, aki televíziózni hívta. Minden bizonnyal számos olvasónk ismeri Andreát a városi televízió képernyőjéről, illetve hangját a Fortuna Rádióból, cikkünk talán mégis rejteget pár újdonságot kolléganőnkkel kapcsolatban.

Óvónője, L. Németh Erzsébet állította először színpadra, akivel hosszú évek múltán háziasszonyként köszönthették az alapítvány legifjabb díjazottjait. Andrea egyébként három alkalommal is megkapta az elismerést: először általános iskolásként irodalom kategóriában, majd középiskolásként a versmondás mellett már sakk- és népdaléneklési versenyeken is jeleskedett. A harmadik díjat egy csoportos produkció
kapta: Kövi Gergő megzenésített verseit énekelte másodmagával. A kezdeti lépéseket követően le sem szállt a színpadról, így joggal gondolhatnám, hogy gyermekkora óta jól érzi magát a reflektorfényben. Andrea rögtön rácáfol felvetésemre, mondván, a mai napig összerándul a gyomra, amikor a hírek beolvasására kerül sor.

A versenyeken való szereplést esetenként a véletlen hozta, mondja annak kapcsán, hogyan került a sorba a sakk. – Általános iskolásként délutánonként a napköziben hobbiból sakkoztunk, Poór tanár úr pedig azzal szaladt be, hogy kell neki valaki a városi versenyre. A többiek pedig rám böktek. Véletlenül derült ki, hogy lenne hozzá érzékem, miután a városi verseny győzteseként rögtön a megyei fordulóba kerültem – meséli Andrea. Az ügynek azonban egyéb elfoglaltságai miatt nem lett folytatása, mivel ekkor már komolyan kosárlabdázott az NB II-ben és a Tűzvirágban is hosszú ideje táncolt. Ugyanez volt a helyzet a másik szerelemmel, a népdalénekléssel is: kiváló hangjára a Magyar Televízió tehetségkutató versenyének paksi forgatásán is felfigyeltek. A válogatóra bárki nevezhetett, a 30-40 előadásból pedig kiválasztották azt az ötöt, amellyel már konkrét produkciót állítottak össze Budapesten.

Egy nagy kedvencét, Karády Kata 1920-as évekbeli slágerét adta elő zongorakísérettel. Sikerét jelezte, hogy az őt kísérő zenész-énektanár felajánlotta, hogy foglalkozna vele. Idő és energia hiányában ezek elvarratlan szálak maradtak, azonban ezt egy cseppet sem bánja. – Úgy gondolom, hogy a Jóisten gondviselésében vagyok, és biztos, hogy a helyes úton járok – fogalmazott Andrea, aki hosszú időn át kacsintgatott a színpad felé, a középiskolát is a Színművészeti Egyetem előképző iskolájaként számon tartott szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban kezdte meg irodalom-dráma szakon. Azonban honvágyra hivatkozva kisebb kitérővel visszatért Paksra és a Vak Bottyán Gimnáziumban érettségizett. Álmát nem adta fel, ezért jelentkezett a színművészetire, de az első rostán kiesett és többet nem is próbálkozott. Mint mondja, nem a kudarc hatására, egyszerűen úgy érezte, ez mégsem az ő világa. Rájött, hogy a színház és a tanítói állás között kell megtalálnia számításait, a döntés pedig visszavezetett a kezdetekhez, a média világába.

A televízió és a családi vállalkozásként irányított rádió is szenvedéllyé vált, bár elárulta, a vezetői teendőket nem igazán szíveli. Az éneklésről azért nem mondott le, baráti társasággal éppen gospelzenekart építenek. Az útján elindító elismerésekről azt vallja, biztatást és hitet adtak a folytatáshoz és a jövő generációinak is azt üzenné útravalóul, tartsanak ki elképzeléseik mellett.