Ma már a szürrealista képeket kedveli

Lehetősége van alkotni, bemutatkozni és a közelmúltig taníthatott is Makó András, így összességében elégedett a pályája alakulásával. A Szatmárból Paksra telepedett festő most ifjúkori alkotótársaival, Budaházi Tibor festővel és Lakatos Pál szobrásszal mutatkozik be közös kiállításon Szekszárdon, a Művészetek Házában. Ez egy szép, színvonalas kiállítótér és jó lehetőség, mondja róla Makó András, aki jelenleg az Energetikai Szakközépiskola kollégiumi nevelőtanára. A Szatmár megyei Kökényesden nőtt fel, szülei tanítók voltak. Tehetségét elsősorban édesanyja ismerte fel és támogatta. Szatmárnémetiben művészeti középiskolát végzett, majd a kolozsvári egyetemen tanult. Az itt szerzett művészi és tanári diplomáját honosították Magyarországon. Paksra feleségével és egyéves fiukkal, Tamással érkezett, aki most elsőéves az orvosi egyetemen. Ma már édesapja is követte, velük osztozik a Gesztenyés úti műteremlakáson, amelynek nagyobbik szobája kész és félkész festményekkel tele. Makó András itt mesélt arról, hogy Pakson megtalálta a számítását. Van munkája, szabadideje, amit – ha jól beoszt – tud alkotni, az önkormányzat támogatja, vannak pályázati lehetőségek is. Az áttelepedéskor családi kötődés befolyásolta, egy kiállítása pedig előszobát jelentett az otthonteremtéshez. Az akkori polgármester, Herczeg József és az alpolgármester, dr. Széchenyi Attila közreműködésével jutottak önkormányzati bérlakáshoz, ami két évig volt otthonuk. Ő a Deák Ferenc, majd a Balogh Antal iskolák után szegődött el az ESZI-be, ahol az oktatás mellett az iskola egész művészeti életét igyekezett felpezsdíteni. Kiállításokat rendezett, kortárs művészek anyagait mutatta be, szakkört indított. Azt mondja, nem könnyű a gyerekeket megfogni, a művészeti oktatás pedig országos szinten mostohagyerek, pedig minden szinten kellene foglalkozni a fiatalok művészeti oktatásával. Ismerniük kellene az alapfogalmakat, elsajátítani a megfelelő látásmódot. – A látás nyelve, a látás kultúrája meg kellene, hogy jelenjen a hétköznapokban – hangsúlyozta hozzátéve, hogy a művészetek teszik szebbé a hétköznapokat, ezért nem szabad mellőzni őket.

Alkotómunkája kapcsán elmondta, hogy alapjaiban nem változik, de folyamatosan csiszolódik, érlelődik a művészek stílusa, így az övé is. Egy csendélet megfestése már csupán technikai kérdés, egy-egy kompozíció elkészítése sokkal nagyobb kihívás. Ezért előtanulmányokat készít, ha úgy érzi, pihenteti a képet, többször előveszi. Szívesen foglalkozik olyan bibliai, mitológiai témákkal, amelyek ma hordoznak aktuális mondanivalót. – Ma már inkább a szürrealista, különleges hangulatú képeket szeretem, az olyanokat, amelyekbe egy kis filozófiát, tartalmat is bele lehet vinni. Úgy érzem, azon az úton járok, amit kerestem – összegezte.

A közelmúltban Hollandiában és több közös, országos kiállításon mutatta be munkáit Makó András. A szekszárdi tárlatot tavasszal a paksi polgármesteri hivatalban egy borászati témájú kiállítás követi, majd újra szülőhelyén, Szatmárnémetiben mutatkozik be a festőművész.