A gólyás szülőotthonra emlékeztek

Fotó: Vida Tünde
Fotó: Vida Tünde

Sokáig tartottak az előkészületek, de semmiképpen nem voltak hiábavalóak: összegyűltek a régi, paksi szülőotthon volt dolgozói, hogy kicsit nosztalgiázzanak. Az, hogy az előzőleg tervezetthez képest csúsztak kissé, két évfordulót eredményezett: egykori munkahelyük éppen 35 éve zárta be kapuit, az intézmény főorvosa pedig 85. születésnapját ünnepelte. Dr. Csók Sándort stílszerűen egy csecsemőt formázó tortával lepték meg. A találkozó ötlete Vinczéné Annától, azaz Schmidt hugitól származott. Éveken át foglalkoztatta a gondolat, hogy összegyűljenek. A szervezőmunka zömét is magára vállalta. A Balogh Antal katolikus iskola kollektívájának nagyon hálás, mert díjmentesen használhatták az iskola éttermét. Egy beteg kolléga kivételével az összes egykori munkatárs eleget tett a meghívásnak, az elhunytakra gyertyagyújtással emlékeztek. Az emlékezést egy régi fényképekből készült fotókönyv segítette, s a főorvos, aki röviden összefoglalta a paksi szülőotthon történetének azt a szakaszát, amely az ő nevéhez fűződött. Felidézte, hogy előzőleg a szekszárdi kórház volt a munkahelye, ahol éjjel-nappal dolgoztak. Egy budapesti klinikára küldték, hogy elméleti tudását gyarapítsa. Amikor meghívást kapott, hogy ott dolgozzon, hihetetlenül boldog volt, nem úgy munkahelyi vezetője, aki a hír hallatán kiküldte „pár hónapra” Paksra, mondván, hogy ott kaotikus állapotok vannak, ott rendet kell csinálni. Ez – mint Csók doktor mondta – felért három csapással, a dolgozók: a városvezetők és önmaga számára is csapás volt, fogalmazott. Megesett, hogy segítséget kért a várostól, járástól, s azzal hárították el, hogy „mi már kinőttünk abból a korból, hogy nekünk a szülőotthon fontos legyen”. Azt mondta, hogy egy nehéz ügy már az első hét végén összekovácsolta őket: a beteg tüdőembóliát kapott, beállt a klinikai halál.

– Rettenetes küzdelem volt az újraélesztés, de akkor én láttam az itteni dolgozóknak a csodálatos szakmai felkészültségét és óriási emberségét, amit elfelejteni soha nem tudtam – árulta el. A hölgy, akit három hét alatt lábra állítottak, ma is él, 89 esztendős, a főorvos nemrég meg is látogatta Dunaszentgyörgyön. Dr. Csók Sándor azt mondta, véglegesen elvesztette volna az emberek bizalmát, ha kevesebb, mint egy héttel érkezése után meghal egy beteg. – De minden sikerült, mint ahogy nekünk később is minden sikerült. Azért, mert kiváló dolgozóink voltak – szögezte le. Aztán újra visszatért személyes élményeire, felidézte, hogy éveken át a rendelőjében lévő vaságy és egy keskeny szekrény volt az otthona. Később családja is követte és hosszú távra berendezkedtek Pakson.

A szülőotthon nagyon jó hírben állt, sok szülést vezettek, ahogy az orvos fogalmaz, az épület tetején fészkelő gólyák fáradhatatlanul hordták a gyerekeket. A madarak annak köszönhetően kerültek a kéményre, hogy a főorvos, látván a fészkelőhelyet kereső gólyapárt, lakatosért szalajtott, műfészket készíttetett. Azt mondta, 16 évig költöttek ott, de azután, hogy bezárták az otthont, nem tértek vissza. Mesélt Hippiről, a mentősök által talált sérült gólyáról is. Azt az esetet már közösen idézték fel nagy derültség mellett, amikor Hippi megette a szülőotthon udvarán lévő medencékben tartott, terhességvizsgálatokhoz használt az összes békát.

Ezek után még kedves történetek, anekdoták sorát mondták el, hallgatták meg közösen a szülőotthon valamikori dolgozói, akik közül többen az intézmény bezárása óta most találkoztak először.