1945 októberében a kommunista belügyi államtitkár Pakson tartott beszédében már vázolta a németek küszöbön álló kitelepítését, Paks azonban elkerülte a nagyobb kitelepítési hullámot, köszönhetően annak, hogy az elmagyarosodott svábok 1941-ben már csak elenyésző számban vallották magukat németnek. Más volt a helyzet a szomszédos Dunakömlődön, ahol az erős német identitás mellett Volksbund sejt is alakult, majd 1945 nyarán a kitelepítések előkészítéseként megkezdődtek az erőszakos kilakoltatások és összetelepítések.
