Angyalosi Zsuzsanna kapta idén a Lussonium-díjat

Az orvos előtt két cél lebegjen, az igazság és emberszeretet. Mert ahol emberszeretet van, ott a mesterség szeretete sem hiányzik. Ennek a Hippokratésztől való gondolatnak a jegyében dolgozik dr. Angyalosi Zsuzsanna gyermekorvos immáron 45 esztendeje. A doktornő vehette át idén a Paksi Iparos és Vállalkozói Kör Lussonium-díját, a szervezet hagyományos decemberi gáláján, a kulturális központban.

Dr. Angyalosi Zsuzsannát a gyógyítás öröme és a gyerekek szeretete vezette az orvosi pályára és ösztönzi a mai napig. Az, hogy el tudja nyerni a gyerekek és a szülők bizalmát, több évtizedes tapasztalatának és mélységes empátiájának köszönhető, amiben minden bizonnyal szerepet játszik, hogy háromszoros anyuka, és ma már kétszeres nagymama. Akik ismerik rendre arról számolnak be, hogy a doktornő végtelenül kedves és mindig nyugodt, ugyanakkor a gyógyításban rendkívül alapos. Dr. Angyalosi Zsuzsanna általános és középiskolai tanulmányait Kecskeméten végezte, majd a Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán végzett 1966-ban, 1970-ben szakvizsgázott csecsemő- és gyermekgyógyászatból. A következő esztendő őszén összekötötte életét Kőváry László református lelkésszel, s egy hónappal később Gerjenbe költöztek, mert párja ott lett parókus lelkész. A doktornő 1971. december 1-jén kezdte meg gyógyító szolgálatát Pakson, ismeretei szerint ő rendel leghosszabb ideje a városban a háziorvosok közül. Munkálkodott körzeti illetve járási gyermekorvosként, ellátta a szülőotthont és a Villany utcai bölcsődét, s 1990-ig mozgó szakorvosi szolgálatot is a paksi járás 11 községében. A Deák Ferenc utcai épületben 1991 óta rendel, 2001 óta nyugdíjas orvosként végzi feladatait. Másfél évtizede a Bezerédj általános iskola iskolaorvosa. 1976-ban költöztek Gerjenből Paksra, amikor a helyi református közösség meghívta férjét lelkésznek. Mint mondja, amíg egészsége engedi, nem szeretné a fonendoszkópot végleg a fiókba zárni. Sajnos az alapellátás nem túl népszerű manapság a fiatal szakemberek körében, ám a doktornő bízik abban, hogy lesz egy Pakshoz kötődő kolléga közöttük, aki majdan átveszi tőle pácienseit. Férje halálát követően is a református közösség aktív tagja maradt: a gyülekezet sokoldalú missziójának támogatására létrehozott alapítvány munkájában tevékenyen részt vesz. Az önkormányzat 2010-ben Pongrácz Sándor-díjjal ismerte el és köszönte meg Dr. Angyalosi Zsuzsanna munkáját.