Csernobil megváltoztatta a nukleáris szakmát
A nukleáris szakma sokat tanult Csernobilból – mondta Cserháti András, a Magyar Nukleáris Társaság paksi atomerőműben dolgozó elnökhelyettese annak kapcsán, hogy éppen harminc esztendeje történt a csernobili atomerőmű balesete. Máig ez volt a legnagyobb nukleáris katasztrófa, amelyik – bármilyen furcsa – a szakmára pozitív hatást gyakorolt. Az ilyen esetekből lehet és kell tanulságokat levonni, húzta alá Cserháti András, aki harminc éve az atomerőmű fiatal mérnökeként különös érdeklődést tanúsított az 1986. április 26-án hajnalban történt baleset iránt. Azt mondta, már akkor lehetett tudni, hogy ez nagy horderejű, jövőre nézve meghatározó esemény. Azzal kapcsolatban, hogy napokig semmit nem lehetett tudni arról, hogy mi is történt, megjegyezte, hogy akkor teljesen más világban éltünk, az atomerőművek még egymás előtt is eltitkolták, ha meghibásodás, baleset történt. És éppen ezen a területen gyakorolt nagyon komoly hatást a szakmára a Lenin nevét viselő atomerőmű négyes blokkjának balesete. A történettel kapcsolatban egyébként még ma is nagyon sok szenzációhajhász, a valóságtól teljesen elrugaszkodó beszámolók jelennek meg amellett, hogy a teljesen hiteles eseménysort néhány hónappal a baleset után nyilvánosságra hozták. Maga Cserháti András is többször publikált más szakemberekkel együtt a témáról akkoriban, s azóta is.
A Magyar Nukleáris Társaság elnökhelyettese, aki éppen idén negyven éve, hogy a paksi atomerőmű munkatársa lett, azt mondta, nem rendítette meg az atomenergiába vetett hitét sem ez, sem a többi baleset. Ezek őt és a többi szakembert arra sarkalják, hogy még jobban dolgozzanak, a biztonságot még magasabb szintre emeljék.
Visszatérve a harminc éve történtek tanulságára, Cserháti András elmondta, hogy egy kísérlet során, emberi hibák sorozatai miatt balesetet szenvedett blokkhoz hasonló reaktorokon véghez vitt műszaki átalakítás mellett a legfontosabb változás a korábbinál sokkal nyíltabb információcsere, a nukleáris szakemberek világméretű együttműködése, az Atomerőmű Üzemeltetők Világszövetsége (WANO) létrehozása volt. A regionális alapon működő, négy központtal rendelkező világszövetség a történtek után egy-két évvel alakult meg a magyarok átlagosnál aktívabb közreműködésével, és számos olyan programot indított, amelyek lehetővé teszik a szakemberek találkozását, egymás erőműveinek vizsgálatát, egymás gyakorlatának megismerését és azt, hogy az erősségeket azonosítva azokat elterjesszék, a gyenge pontokat felismerve felszámolják. Cserháti András azt mondta, Csernobil nyomán egy teljesen új kommunikációs rend és egy olyan új viselkedési mód született, amit biztonsági kultúrának neveznek.