Cirjenics a Mesterek Tornáján is indul

Nem panaszkodhat Hangyási László, az ASE dzsúdósainak vezetőedzője, hiszen három tanítványa is tatamira léphet a Rio de Janeiró-i nyári olimpiai játékokon. Bor Barna a harmadik, Csoknyai László a második, Cirjenics Miklós az első ötkarikás versenyére készül. Hármójuk közül talán az újoncnak, a 100 kg-ban versenyző Cirjenics Miklósnak volt a legnehezebb a dolga, az utolsó két versenyen kellett annyi pontot gyűjtenie, hogy beférjen a kvalifikációs listán a kijutást jelentő első huszonkettő közé. Bakuban és Almatiban ezt sikerrel teljesítette, így véghezvitte azt, amiért két és fél éve az ASE-hoz igazolt.

– Amikor Paksra kerültél, azt nyilatkoztad, hogy azért jöttél, mert szeretnél részt venni a riói olimpián.

– Valóban ezért igazoltam az ASE-hoz 2013 novemberében. Pontosabban 2014. január 1-jével vagyok főállású dzsúdós, előtte Budapesten hivatásos tűzoltóként dolgoztam és a munka mellett sportoltam. Tulajdonképpen fél év téli alapozás – Bor Barnával párban – után már benne is voltam a sűrűjében, kezdődött a kvalifikáció. Utólag elmondhatom, hogy jó döntést hoztam, jó hatással van rám az itteni munka, és sokat köszönhetek Laci bácsinak. Egyszer-kétszer belefáradtam a versenysorozatba és voltak hullámvölgyek, de sikerült kijönni belőle. Ezt jól mutatják az eredmények, 2014-ben két világversenyről hoztam érmet, 2015-ben csak egyről, idén viszont már háromról, és ezekből egy Grand Slam, kettő pedig Grand Prix.

– Elég hektikusan alakult a kvalifikációd, ráadásul a sorozat végéhez nagyon közel jött a hidegzuhany.

– A versenysorozat első felében még bent voltam a 22-ben, de a 2015-ös augusztus végi asztanai világbajnokság után kicsúsztam onnan. Nyert meccs nélkül estem ki, a riválisaim viszont tudtak nyerni, és ez egy kilences szorzós verseny volt. Nagyon megelőztek. Kontinentális kvótára kerültem, tehát még így is kijuthattam volna, de az Európa-bajnokság után rossz helyzetbe kerültem, mert a kvótát az Eb-n bronzot szerző Gercsák Szabinának adták.

–Maradt két verseny, amelyeken valami nagy eredményt kellett felmutatnod.

– A bakui Grand Slam ötös szorzójú, az almati Grand Prix pedig hármas. Bakuban úgy mentem fel a szőnyegre, hogy mindenképpen támadó dzsúdót mutassak be. Úgy voltam vele, vagy sikerül, vagy nem. Úgy mentem neki, hogy mindent kiadjak magamból, és tiszta lelkiismerettel fejezzem be a kvalifikációt, bármi is lesz a vége. Még vesztett helyzetben is próbáltam felszabadultan dzsúdózni, akkor is támadtam, és mivel dobáserős vagyok, bejött. Jó formát fogtam ki, a döntőig öt meccset nyertem ipponnal, de a végére már elfogyott a lendület, és második lettem. Bakuban olyan versenyzőket sikerült megvernem, akiket előtte soha, négyen is előttem vannak a világranglistán. A következő héten Kazahsztánban az első két meccsre még sikerült átvinnem ezt a formát, de aztán már egy kicsit elfogytam.

– Egyre kevesebb az idő az olimpiáig, milyen feladatok várnak addig?

– Május utolsó hétvégéjén Mexikóba, Guadalajarába utazunk a Mesterek Tornájára. Ezen a versenyen súlycsoportonként a világranglista első 16 helyezettje lép tatamira, s mivel páran lemondták a szereplést, engem is meghívtak. Nagyon nagy dolog, hogy eljuthatok ide, ha már egy meccset nyerek, az előrelépést jelent. Amikor Paksra jöttem, még a 80. hely körül voltam a világranglistán. Mexikó után Ausztriába megyünk két és fél hétre magaslati edzőtáborba, ha onnan visszajöttünk, megyünk Spanyolországba egy küzdelmi edzőtáborba, utána pedig már itthon készülünk. Valószínű, hogy a Budapest GP-n nem indulok, mert üti a felkészülést, és két év alatt elég sok versenyem volt, a Mesterek Tornája a 31. lesz.

– Foglalkozol már az olimpiával, vagy az még odébb van?

– Idáig mindig a következő versenyre koncentráltam. A klub és Hangyási Laci bácsi a munkát és a menedzselést biztosította számomra, azzal hogy kiharcoltam az olimpiai részvételt, tartoztam nekik is és magamnak is. Nemcsak arra vagyok büszke, hogy két és fél év alatt úgymond a munkából jutottam ki az olimpiára, hanem arra is, hogy mind a hárman, Csoknyai Laci és Bor Barna is, egymást húzva dolgoztunk. Nem akarom azt mondani, hogy vannak érmes esélyeim, hiszen az utolsók között kvalifikáltam magam, de a bakui Grand Slamből kiindulva bármi megtörténhet. Nagyon várom, augusztus 11-én lesz Rióban a versenyem!