Drótszamáron járják be Dél-Amerikát

Drótszamáron járják be Dél-Amerikát

Szerző -
Fotó: Magyar Zoltán/Csepel Expedíció
Fotó: Magyar Zoltán/Csepel Expedíció

Útja tizenötödik napján, a paraguayi-argentin-brazil hármas határ tájékán, az Iguazu-vízesés közelében sikerült elérnünk a paksi kalandort, Magyar Zoltánt, aki egy szintén gyakorlott világjáró, Balázs Ottó társaságában Dél-Amerika útjait rója kerékpáron. – Jól vagyunk, minden rendben van, a Csepel bringák nagyon jól mennek, jól vizsgáznak – foglalta össze a helyzetet Zoli, aki megnyugtatott minket, hogy fáradt hangja csupán annak köszönhető, hogy náluk kora reggel van, nemrég ébredt. Az első hét azonban valóban kimerítő volt számára, mert nem volt ideje az alapos felkészülésre, de – mint elmondta – nem jelent fizikailag túl nagy terhet a nem mindennapi túra. Mostanáig több mint ezer kilométert tettek meg biciklin, de utaztak vonaton és távolsági buszon is. Terveikkel ellentétben zömmel nem alsóbbrendű utakon, hanem autópályán kerekeznek. – Baromi széles, sokkal biztonságosabb, mint a hatos, és ugyan elmentünk több ellenőrzési pont előtt, de a rendőrök nem zavartak le minket – folytatta az élménybeszámolót. Az autópálya egészen más veszélyeket rejt: a kamionosok által ott hagyott, defektes gumikból származó drótok rengeteg defektet okoztak már a magyar utazóknak. A műszaki problémáktól és az utazás egyéb körülményeitől, tereptől függően közel száz kilométert tesznek meg naponta nyeregben. A csomagjaik fejenként 30 kilót nyomnak egyebek között a meleg holmik miatt, amelyekre szükség is van, hiszen volt olyan reggel, amikor négy fokra ébredtek.

Az expedíció tagjait atrocitás eddig nem érte, egyszer kergették el őket a rendőrök az óceán partjáról, ahol letáboroztak. Egyébként kerülik a feltűnést, az úttól távolabb, fák, bokrok takarásában állítják fel a sátrukat, vagy éppen egy benzinkút biztonságot sugárzó közelségében. Éjszaka nem „lófrálnak”, a nagyobb, kevésbé jó közbiztonságú nagyvárosokat kerülik. Telefonhívásunk idején éppen ritka luxusban volt részük, két napra kivettek egy szállodai szobát. Ilyenre nem sűrűn adják a fejüket, Zoli szavai szerint ugyanis minden iszonyatosan sokba kerül. A mostani pihenő során viszont lehetőségük nyílt arra, hogy kivételesen a málhák nélkül csodálják meg a látnivalókat. Mint a páros paksi tagja elmondta, éppen ez a környék, az Iguazu-vízesés szerinte eddigi útjuk leglátványosabb eleme.

Arról is beszámolt, hogy kalandos, szép útjuk volt eddig, esőerdőn vonatoztak át, végigtekertek a Costa Verdén, ahogyan a helyiek az óceánparti 101-es utat nevezik. Útba ejtették a világ második legnagyobb vízi erőművét, az Itaiput, ami 18 generátorral működik. Tervük, hogy Paraguayt teljesen végigbiciklizik, utána Argentína északi része, majd a Titicaca-tó és a Machu Picchu következik, aztán a Csendes-óceán partján, átkelve az Atacama-sivatagon délnek haladnak, végül – ahogy fogalmazott – valahogy visszakeverednek Rióba, az olimpiára.