Bor Barna: igyekszem bepótolni, ami a két év alatt kimaradt

Az olimpiáról több turnusban indultak haza a magyar versenyzők, Bor Barna már az olimpia vége előtt megérkezett Paksra, az ASE nehézsúlyú versenyzőjét riói szerepléséről és tapasztalatairól kérdeztük.

– Hogy ítéled meg a kubai elleni meccsen történteket, mit csinálnál másképp?

– Úgy érzem, nem izgultam túl, nem vitt el az „olimpiai láz”. A körülményekhez képest a sorsolásom is jó volt, tudtam, hogy mire számíthatok. Jó erőben voltam, a tunéziait ipponnal vertem, de aztán a kubain fennakadtam. Az volt a baj, hogy a küzdelem hevében mindenképpen dobni akartam, és csináltam egy rossz válldobást, amire a bíró azt mondta, hogy alibi volt. Végignéztem az olimpián a dzsúdóversenyeket, amelyek során ezer ilyen történt, és nem kaptak érte semmit, de én intést kaptam érte. Megítélés kérdése, de ha passzív az ember, intsék meg egy perccel a vége előtt, hogy legyen ideje esetleg fordítani. Nem a bírót kell hibáztatni, lehet, hogy járt az intés, így utólag belegondolva nem kellett volna elindítani azt az akciót.

– Milyen volt Rio?

– A kiutazás előtt elég sok volt a rémhír a körülményekről, szerencsére én semmi rosszat nem tapasztaltam. A magyarok szállásán minden rendben volt, és jó volt az étel is. Négyünket szállásoltak el egy apartmanban, Lacikával, Mikivel és egy gyalogló sráccal laktam, összességében jól éreztem magam. Az olimpiai parkban ott volt minden egy helyen, szépek voltak a helyszínek, jó volt a hangulat, szeparált, és biztonságos volt. Nem lehet ugyan Londonhoz, pláne Pekinghez hasonlítani, de nem lehetett panasz.

– Hogyan tovább?

– Jelen pillanatban ott tartok, hogy pihenni és töltődni akarok. A dzsúdó lehet, hogy hiányozni fog, de a versenyzés nagyon nem hiányzik. Éveken keresztül kőkeményen dolgoztunk, most megpróbálok több időt tölteni a családdal és a barátokkal, igyekszem bepótolni, ami a két év alatt kimaradt.