Így látták a hétvégét Brandenburg paksi érmesei

Így látták a hétvégét Brandenburg paksi érmesei

Szerző -
Kiszli Vanda. Fotó: kajakkenusport.hu
Kiszli Vanda. Fotó: kajakkenusport.hu

Kiválóan szerepeltek az ASE versenyzői a németországi Brandenburgban megrendezett ifjúsági, U23 és felnőtt maratoni kajak-kenu világbajnokságon. Pupp Noémi az ifik kajak egyes versenyében állhatott fel a dobogó tetejére, Kiszli Vanda az U23-as korosztályban arany-, a felnőttek között ezüstérmet nyert kajak egyesben, míg a tizennyolc éves Koleszár Zoltán a tizenkilenc éves újpesti Dóri Bencével a felnőtt kenu kettesek versenyében a harmadik helyen ért célba. Szenzációsan szerepelt az egész magyar küldöttség is: a 17 versenyszámból 14-ben örülhettünk aranyéremnek, és további 13 dobogós helyezésnek. A sportolókat élményeikről, és a versenyről kérdeztük.

Pupp Noémi. Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök archív
Pupp Noémi. Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök archív

– Noémi, gyorsasági vb-cím után maratonon is felállhattál a dobogó tetejére. Mennyire szokványos ez?

– A csapatból többen is indultunk a síkvízi világbajnokságon is, úgy gondolom, ebben a korosztályban még abszolút hozható akár mindkét szakág. Ahhoz, hogy később eredményesek tudjunk lenni, több lábon kell állni itt is.

– Milyen volt a verseny hangulata, a pálya, az ellenfelek?

– Nagyon jó verseny volt. A másik magyar, illetve a dél-afrikai lány is ügyes és erős volt, szerencsére az utolsó futásnál el tudtam kicsit lépni és megtartani az előnyömet a táv végéig. Nagyon örülök ennek az éremnek, szerintem méltóképpen zártam az ifi éveimet. A pálya a csütörtöki napon nagyon szeles volt, ami megnehezítette a dolgunkat, de másnap nagyon jó idő volt, így tényleg csak magunkra kellett koncentrálni. A hangulat szintén nagyszerű volt, mindenki drukkolt mindenkinek, Paksról is elég nagy szurkolótábor jött, aminek nagyon örültünk.

Kiszli Vanda. Fotó: Kövi Gergő/Paksi Hírnök
Kiszli Vanda. Fotó: Kövi Gergő/Paksi Hírnök

– Vanda, a tudósítások szerint az U23-as döntőben úgy tűnt, az utolsó körben tetted oda magad. A felnőtt döntőre tartalékoltál?

– Az U23-as versenyt is teljes gőzzel csináltam, nem lehetett ott sem lazázni. Nem tartalékoltam egyáltalán, nem tehettem meg. Talán azért gondolják azt, hogy csak a végét nyomtam meg, mert azt tényleg látványosan meghúztam. Kemények voltak az ellenfelek, mint minden évben, de hál’ Istennek most is sikerült megvédenem a világbajnoki címemet.

– Úgy nézett ki, hogy sikerül legyőznöd Csay Renátát, a végén mindössze 3,3 másodperccel maradtál el mögötte. Hogy láttad a felnőtt döntőt belülről?

– A felnőtt futamra sokkal nyugodtabban álltam oda. Előző nap úgy éreztem, hogy nagyon stresszes vagyok, és verseny közben is még feszültnek éreztem magam. Szombaton reggel azonban, amikor felkeltem, nyugodt voltam, higgadt, versenyre kész. Nagyon jó erőben éreztem magam, alig vártam a rajtot. Nagyon jól sikerült helyezkednem a rajt után az első két körben, jókor voltam jó helyen, a robbantásoknál tudtam a lépést tartani, a futásoknál pedig próbáltam mindig az elején menni, ez sikerült is. Az, hogy a végén egy tizennyolcszoros világbajnok – maratonkirálynő – megvert, egyáltalán nem szégyen, úgy gondolom, hogy a fő számom után a felnőttek között 26 km-en ezüstöt szerezni szép dolog. Teljes mértékben elégedett vagyok a hétvégi eredményeimmel.

Koleszár Zoltán. Fotó: Kövi Gergő/Paksi Hírnök
Koleszár Zoltán. Fotó: Kövi Gergő/Paksi Hírnök

– Zoltán, a felnőttek között milyen reményekkel vágtatok neki a versenynek? Elégedett vagy az eredménnyel?

– Nem nagyon tudtuk, mire számítsunk, hiszen én még sosem versenyeztem felnőtt mezőnyben maratonon, ráadásul ez rögtön világbajnokság volt. Győrben voltunk táborozni, ott már láttuk, hogy hasonló iramot tudunk menni, mint a későbbi győztes magyar páros. Éppen ezért bizakodva álltunk rajthoz. Nagyon elégedettek vagyunk, hiszen több dolog ami hátráltatott minket, nem is kicsit, kilyukadt a hajónk az első körben, végig megtelt légtartállyal eveztünk és futottunk. Így még szebbnek látjuk ezt a bronzérmet.

– Milyen volt a verseny, a pálya az ellenfelek, a hangulat?

– Nagyon szeles pálya volt, erős hullámzással, de erre készültünk, hiszen ez a brandenburgi pálya jellegzetessége. Erős mezőny gyűlt össze, tele maratonista klasszisokkal, de sikerült felnőnünk a feladathoz. Minden várakozást felülmúlt az elért harmadik helyezés. A hangulatra sem lehetett panaszunk, nagyon jó volt az egész hétvége során, ilyen szurkolás ritka a maratoni versenyeken, talán a tavalyi győri vb-hez tudnám hasonlítani. Sokat segített, hogy sok magyar, köztük sok paksi szülő utazott ki szurkolni.