Paksi Hírnök: negyed százada a városért

Paksi Hírnök: negyed százada a városért

Szerző -
Fotó: Paksi Hírnök archív
Fotó: Paksi Hírnök archív

Szokatlan lehet a cikkben használt kurzív betű, amivel a véleményműfajt szokás elkülöníteni a hírműfajtól, a Paksi Hírnök ugyanis jó ideje a hírekre koncentrál, nem kíván véleményt formálni. Az apropó, hogy most ezt a műfajt választottam, az, hogy a város képviselő-testülete Pro Urbe Emlékérmet adományozott a Paksi Hírnök szerkesztőségének. Köszönet érte fenntartónknak, amely nemcsak a működésünket biztosítja, hanem függetlenségünket is, ami igen ritka a mai világban.

A szeptemberi testületi ülés után a gratulációkat fogadva azon gondolkodtam, miként kezeljem, hogy azokat jobbára nekem címzik, aki az elmúlt hat évben a lap élén áll. Rázzanak kezet mindenkivel, aki a Paksi Hírnöknek dolgozik, biztattam őket, és ha esetleg nem tették meg, hát megteszem most én magam. Megérdemlik, hogy név szerint említsem azokat, akik több mint tíz éve, lapszámról lapszámra erősítik az újságot: Dallos Szilvia, Faller Gábor, Fonyó Lajos, Kohl Gyöngyi, Kovács József, Molnár Gyula, Schell-Horváth Katalin, Szaffenauer Ferenc, Vida Tünde.

A díj a Paksi Hírnök munkatársainak szól, és nemcsak a lapnál jelenleg dolgozóknak, hanem mindenkinek, aki a maga eszközeivel hozzájárult a szerkesztőség munkájához a 25 év során. Kezdve az újság alapítóival, egykori főszerkesztőivel és minden munkatársával. Vannak kollégáink – Szarka József, Oláh Zoltán, Zerza József – akiktől örök búcsút vettünk. A díj őket is illeti.

Huszonöt év alatt a Paksi Hírnök megélt fényes és kevésbé fényes időket, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a 25. évfolyamában járó városi újság egyszer már ünnepelt 25. évfordulót. Hogy mégis csak most lépett a 25. évfolyamba, annak az az oka, hogy az új évezred hajnalán két évig szünetelt a kiadása. Szűk körben két éve is megünnepeltük a negyedszázados évfordulót, és nagy megtiszteltetés, hogy most az egész város előtt megemlékezhetek erről. Akkor is felidéztem, és most is engedjék meg, hogy elmeséljem: én magam ’92-93-ban kerültem először kapcsolatba a város lapjával. Persze akkoriban el sem tudtam képzelni, hogy egyszer kilencedik főszerkesztőjeként ténykedem majd. Tizenhat éves lehettem, akkoriban Gutai István állt a lap élén, ő jelentette meg első cikkeimet. Máig hálás vagyok neki ezért, és néha elgondolkodom, hogy vajon ha ma bekopogna az ajtómon akkori cikkeimmel fiatalkori önmagam, vajon mit mondanék neki.

Persze akkoriban más volt a módi, más volt a szempontrendszer, más a hírérték. És más a tempó is. Ma az internet révén gyakorlatilag napilapot gyártunk, hír hírt kerget az online felületen.

Hadd osszam meg Önökkel egy tervünket. A Paksi Hírnök egykor, 2002-es megszűnéséig hetilap volt, 2005-ös újraindulása óta pedig kéthetente jut el az olvasókhoz. Szeretnénk, ha hamarosan ismét hetente vehetnék kézbe a lapot. Ez a díj számunkra biztatás arra, hogy ezen munkálkodjunk. Reményeink szerint az erőműbővítés révén olyan idők következnek Paks életében, hogy lesz mivel megtölteni hetente húsz oldalt.