Megjelent a 22. Kézjegy antológia

Megjelent a 22. Kézjegy antológia

Szerző -
Kis Pál István a Kézjegy bemutatóján. Fotó: Vida Tünde/Paksi Hírnök
Kis Pál István a Kézjegy bemutatóján. Fotó: Vida Tünde/Paksi Hírnök

– Ezek az írások, ezek a betűk eddig csak képernyőn voltak láthatóak. Az, hogy nem tükröződik vissza a monitor, nagyon furcsa érzés. Remélem, lesz még ilyenben részem – Leber Veronika fogalmazott így annak kapcsán, hogy versei első ízben megjelentek a Kézjegyben. A Tolna megyei antológiát viszont már huszonkettedszer vehetik kézbe az olvasók. Megjelentetése, mint a kiadó Kézjegy Tolna Megyei Tollforgatók Egyesületének elnöke mondta, egyre nehezebb. Wessely Gábor nem híve annak, hogy minden egy kézben legyen, kivételesen mégis vállalkozott a szerkesztői szerepre, amiben segítségére volt Kis Pál István is, aki a kötet paksi bemutatóján bepillantást engedett ebbe a munkába. Először azt fejtette ki, hogy a vidéki irodalmárok semmivel sem hátrébb valók fővárosi társaiknál, mert nem attól lesz valaki jobb, ha – tegyük fel – a Nyírségből Budapestre költözik egy bérlakásba… Példaként hozta fel Babitsot, Illyést. Aztán arról kezdett beszélni, hogy némi jobbító szándékú észrevételtől eltekintve, nem kívántak szigorúan szelektálni. – Látott már valaki olyan fát, aminek csak csúcsa van? – kérdezte, majd kifejtette, hogy a Tolna megyei irodalmi élet, amit ez kötet reprezentálni szeretne, éppen olyan, mint egy fa. Van csúcsa, van egy nagy, erős derékhada és talán néhány oda nem illő ágacskája. Mint mondta, nem kívánták a fát megnyirbálni, de megfogalmazták előremutató kritikájukat. – Egy-egy mű olyan, mint a korán reggel felkelő csinos lány. Néhány hajszálat el kell rajta igazítani, hogy kibontakozzon az igazi szépsége – folytatta élvezetes, hasonlatokkal tarkított előadását.

Negyven, a megyében élő vagy ahhoz valamilyen módon kötődő szerző művei kaptak helyet. Köztük a paksi atomerőmű egykori, ma már Ausztriában élő toronydarusa, de van új-zélandi szerző is. A legnevesebb köztük – ahogy Wessely Gábor mondta – Czigány György, akinek a második felesége szekszárdi. Mostanáig 150 szerző kapott megjelenési lehetőséget. Ez – mint a szerkesztő mondta – sokak számára első és egyetlen alkalom, másutt erre ma már nincs igazán lehetőség.

A kötetbemutatót a Paksi Pákolitz István Városi Könyvtárban tartották.