Egykori paksi diák a Vakfolt főszerepében

Pakson élt, járt iskolába és álmodott arról, hogy egyszer majd színész lesz Rábaközi Gergő. Álma teljesült: több színház világot jelentő deszkái után a filmvásznon is láthatjuk. A paksi művészeti iskola dráma tanszakának egykori növendéke a főszereplője a Vakfolt című filmnek, amely diákprodukcióként indult, végül a szintén Tolna megyei gyökerekkel rendelkező Osvárt Andrea állt mellé producerként.

Nem tud, de nem is akar a hollywoodi produkciókkal versenyezni a Slemmer Ádám által jegyzett film. Pénz nélkül, „szerelemből” kezdték el forgatni 2014-ben. A szereplőket Földessy Margit és Nemes Nagy Ágnes tanodáiból toborozták. Akkor még Rábaközi Gergő az utóbbiba járt, most viszont már a Kaposvári Egyetemen tanul Eperjes Károly osztályában. Nem volt túl vonzó a felkérés, ami csak munkát ígért, meg esetleg némi hírnevet, ha a pénztelenség ellenére sikerül elkészíteni a filmet. Az első találkozás közte és az alkotók között azonban olyannyira meggyőző volt, hogy Gergőt főszerepre kérték fel, ő pedig igent mondott. Izgalmas volt a forgatás, mert viszonylag sokat kellett „partizánkodni”, hiszen megesett, hogy olyan helyen forgattak, ahol ehhez nem volt engedélyük, de alapjában mindenki támogatóan viszonyult hozzájuk. Ugyanígy tett Osvárt Andrea is, aki producerként melléjük állt, sőt egy epizódszerepben fel is tűnik a vásznon. A színésznő, akit éppen Rómában értünk el egy olasz sorozat forgatásán, azt mondta: a fiatalok lelkesedése, a szakmához való hozzáállása magával ragadta, mert látta, hogy ők nem munkának tekintik, amit csinálnak, hanem alkotni szeretnének. Segített a jogi környezetet rendezni, a befejezéshez támogatást szerezni. Megszerette a filmet, s bízik abban, hogy sikert arat a közönség soraiban, elsősorban a fiatalok között, hiszen alkotói is azok.

Rábaközi Gergő nem titkolta, hogy kaptak kritikát is, de – mint kiemelte – aki helyén tudja kezelni a filmet, pozitívan nyilatkozik róla. Ő tekintve, hogy mennyi idő alatt, milyen feltételek mellett hozták létre, összességen elégedett, a maga teljesítményével viszont nem. – De egy színész mikor elégedett a játékával? – tette hozzá. Terveiről elmondta, hogy három célja van, játszani szeretne, a lehető legtöbb időt családjával tölteni és szerelmével, akivel „nagyon-nagyon” hosszú távú tervei vannak és publikálni. Egy verseskötete már megjelent Egy tőről címmel. Megmutatta Eperjes Károlynak, aki azt mondta, elég pontos Y-generációs korrajzot ír le benne. Nemcsak verseket szeretne írni, hanem regényt, színdarabokat is.
Szülőfalujához, Géderlakhoz szoros szálak fűzik, paksi éveire szívesen emlékszik vissza, hiszen sok barátot szerzett. Ma a családi bázis Tárnokon van, de ő a legtöbb idejét Kaposváron tölti és – mint mondta – minden erejével azon van, hogy megvalósítsa álmát, ami már Pakson megfogalmazódott benne: hivatását teljesítő színművésszé válni.