Publikáló paksiak: Kalimpától a Pannónia gőzhajóig

Ahogy a lapunk előző számában napirendre tűzött zenében, úgy az irodalmi életben is rendre feltűnik egy-egy Pakson ismerősen csengő név. Ezúttal három, ma ugyan már nem Pakson élő, de a városhoz kötődő szerzőt kérdeztünk írói munkásságáról.

Decemberben a Kincskereső Gyermekkönyvtárban tartott könyvbemutatón a paksi közönség is megismerhette Stiglincz Milán Kalimpa című könyvét. A szerző humoros Facebook-posztjában elárulta, hogy amikor az ESZI-ben elektrotechnikai technikus vizsgát tett, a vizsgabizottság elnöke azzal bocsátotta útjára, hogy „Stiga, ígérd meg, hogy nem nyúlsz semmihez, amiben áram van”. Valóban messze került eredeti szakmájától, hiszen idegenforgalmi és kommunikációs végzettsége is van, s az Egri Főiskolán szerzett angol szakos diplomáját a Veszprémi Egyetemen emelte mesterfokra, így angoltanár lett belőle, most pedig óvóbácsiként dolgozik. A szülők, mint mondja, örülnek, hiszen a gyerekeknek nagy szüksége van a férfimintára. Az ezzel kapcsolatos megjegyzések pedig nemhogy zavarnák, hanem inkább dicséretként tekint rájuk.

A meseírásra tudatosan készült, sőt jelenleg is egy meseíró tanfolyamra jár. Egy családi napköziben találkozott a Mocorgó program alapítójával, Varga Norbert gyógytornásszal, ő kérte fel a könyv megírására. A Mocorgó program „hőse” Kalimpa, a szeretetre méltó és nem mellesleg a gyerekek mozgásfejlesztésében rendkívül hasznos bábfiú, aki kicsit esetlen ugyan, de hatalmas akaraterő és elszántság lakozik benne. A Mocorgó Varga Norbert mozgásfejlesztő gyakorlataira, játékaira és Szabó Tamás dalaira épül. Ehhez társul immár a Milán által megírt könyv, aminek – nemcsak szerzője, hanem az eladási adatok és visszajelzések szerint is – igen jó a fogadtatása. – Hogy lesz-e folytatás és ha igen, hogyan, arról konkrét döntés még nincs, most örülünk a sikernek és igyekszünk terjeszteni – mondja Milán. Az viszont biztos, hogy neki vannak további meseíró ambíciói. A Pagony főszerkesztője, Kovács Eszter arra biztatta, hogy jelentkezzen újabb kéziratokkal. Egy már az utolsó simításoknál tart, tudtuk meg Milántól, aki azt reméli, hogy bár a hagyományos könyvek terhére egyre nagyobb teret nyernek az e-book-változatok, a mesekönyv-nyomtatásnak nem áldozik le az ideje.

Teljesen más úton jutott el Frányó Kriszta ahhoz, hogy író legyen. Mint mesélte, ő mindig mindenhol történeteket mesélt, majd írt. Két testvérével és unokatestvéreivel játékból az általa megírt filmeket forgatták. Bárhol tanult, mindig tevékenyen részt vett az iskolarádió és az iskolaújság munkájában. És mindig álmodozó volt. Például azt gondolta, hogy színházzal és filmmel fog majd foglalkozni, aztán pedig azt, hogy diplomata lesz. Pécsre járt spanyol szakos gimnáziumba, az ELTE-n végzett nemzetközi tanulmányok szakon. A mesterképzéssel párhuzamosan elvégezte a Komlósi újságíróstúdiót és – bár inkább az írott sajtó vonzotta – először egy televízió szerkesztő-riportere lett. Ma viszont már egy internetes portálnál dolgozik és külpolitikával foglalkozik. A hírrel, hogy könyvének, a Legénylaknak már a folytatása is megjelent, meglep. – Magánkiadónál jelent meg, nekem kellett volna reklámozni, de éppen akkor sokasodtak meg a feladatok a munkahelyemen, így nem volt se reklám, se könyvbemutató – fejtegeti. Pedig az első rész rendkívül jó kritikát kapott. – Ennek nagyon örültem, úgy éreztem, hogy sínen vagyok – fogalmazott. Elárulta, hogy az első rész egy banális ok miatt született meg éppen akkor, amikor, hiszen mindig is voltak történetek. Egy állást, amiről meg volt győződve, hogy neki találták meg, végül mégsem kapott meg, ő pedig bizonyítani akart: megírta és édesanyjának elküldte a könyv első húsz oldalát, majd a sorban továbbiakat, mígnem teljes lett a kézirat. A könyv először csak egyetlen példányban készült el, Kriszta kapta a családtól 25. születésnapjára. A később széles közönséghez eljutó Legénylak jó kritikákat kapott, jól megírt, szépen kidolgozott írásnak nevezték, amelyben környezet, a karakterek jól elképzelhetők, szinte láthatók, van dráma, titok, szerelem, barátság. Bizonyára lesz még alkalmunk kézbe venni Frányó Kriszta-könyveket. Bár a Faktor.hu hírportálnál végzett kemény munka miatt sokszor a „Bármit, csak betűt ne!” érzés keríti hatalmába, mégis gyakorta kapja elő a telefonját akár a metrón utazva is, hogy belepötyögje az éppen eszébe jutó történeteket.

A termékeny írók közé sorolhatjuk Fodor Veronikát, aki 2012 óta él Budapesten, de – mint beszélgetésünk elején megjegyezte – szívesen jönne haza Paksra, ha találna munkát, de ez humán területen rendkívül nehéz. Történész végzettsége és többek között könyvtárosi gyakorlata van, jelenleg a Hadtörténeti Könyvtárban dolgozik. Első mesekönyve, az Elvarázsolt kert Kovács Katalin kézdivásárhelyi alkotó illusztrációival még paksi mecénások támogatásával jelent meg. Könyve az Aranyvackor pályázaton rendkívül jól szerepelt. Még ezt is túlszárnyalta a Holnap kiadónál, NKA-s támogatással megjelent Legendák a Pannónia gőzhajó fedélzetéről című kötete, amelyhez Szimonidész Hajnalka készített illusztrációt. A könyv különlegessége a legendaszókincstár, ami segíti az eligazodást „a félig álomszerű, kitalált, félig valóságos, történelmi világban”. A 2016 novemberében polcokra került ismeretterjesztő meseregényt a Magyar Gyermekirodalmi Intézet a legjobb 50 gyermek- és ifjúsági könyv közé sorolta. A „hajós” könyv első fejezetével szintén sikerrel pályázott az Aranyvackorra. Két másik kötete esetében viszont már a Holnap Kiadó kereste meg Veronikát, s kérte fel, hogy kapcsolódjon be egy komolyzenei kezdeményezésbe. Ezek olyan 6-10 éves korosztálynak szóló könyvek, amelyekhez egy-egy CD-melléklet jár. Így született meg tavaly októberben az Állatok farsangja, és készült el a hamarosan megjelenő Muszorgszkij-zenemű-feldolgozás. Az Egy kiállítás képei című műhöz képenként önálló, de egybefűzött történetek születtek Veronika tollából. – Nagyon szeretek írni, most is dolgozom egy meseregényen, aminek kiadására több kiadó is jelentkezett – mondta el Fodor Veronika, akivel az olvasók február 25-én találkozhatnak a Kincskereső Gyermekkönyvtárban.