Az atomerőmű-leszerelés is mérnöki csúcsteljesítményt igényel

Az atomerőmű-leszerelés is mérnöki csúcsteljesítményt igényel

Szerző -
A Caorso atomerőmű telephelyére is ellátogattak a TEIT tagtelepüléseinek polgármesterei olaszországi útjuk során. Fotó: Vida Tünde/Paksi Hírnök
A Caorso atomerőmű telephelyére is ellátogattak a TEIT tagtelepüléseinek polgármesterei olaszországi útjuk során. Fotó: Vida Tünde/Paksi Hírnök

Olaszországban gyarapította szakmai tapasztalatait a Társadalmi Ellenőrző, Információs és Településfejlesztési Társulás. Amíg hazánkban atomerőmű építés, addig Olaszországban leszerelés van napirenden, a látottak mégis sok hasznos információval szolgáltak a tagtelepülések vezetőinek.
Az atomerőművek leszerelésével és a radioaktív hulladékok kezelésével foglalkozó állami cég, a SOGIN és az atomerőművekben használt szekunderköri nagyberendezéseket is gyártó Ansaldo cég tevékenységével ismerkedett a TEIT. A társulás tizenhárom tagtelepülésének polgármesterei és az atomerőmű kommunikációs szakemberei elsőként a Caorso atomerőmű telephelyén tettek látogatást. Az 1978-ban üzembe állított forralóvizes atomerőmű csupán 12 évig szolgálta az áramtermelést, turbinacsarnokát kiürítették, az épület ma a kis-, és közepes aktivitású radioaktív hulladék kezelésére szolgál.

Az elsőként üzembe helyezett, Róma közelében fekvő Latina erőmű látogatása során joggal érezhették a településvezetők, hogy múzeumban járnak. Az itteni grafitmoderátoros reaktor 1963 és 1987 között csupán 25 TWh villamos energiát állított elő. A hat szabadtéren álló gőzfejlesztővel felszerelt erőmű reaktorcsarnoka elhagyatott, vezénylője előadóteremként funkcionál. Az épületek egy részét már elbontották, de újakat húztak fel, hogy azok átmeneti tárolóként szolgáljanak a leszerelési hulladéknak. A szakemberek – telephelyenként hozzávetőleg százan – feladata a leszerelés és a radioaktív hulladékok elhelyezése. Ahogy a SOGIN római központjában a magyar delegáció tagjai Francesco Troiani igazgatótól és Gianluigi Migliora koordinátortól hallhatták, különféle technológiákkal – köztük saját fejlesztésűekkel – sugármentesítik, azaz dekontaminálják a berendezéseket, épületeket. Az arra alkalmas hulladékot tömörítik, hordókba rakva a telephelyeken tárolják. A kiégett fűtőelemeket reprocesszálásra, illetve tárolásra Franciaországba, illetve Nagy-Britanniába szállították. Olaszországnak még nincs végleges radioaktív hulladéktárolója és hiányoznak bizonyos engedélyek is a végleges leszerelésig. Az egyes erőműveknél a 2030-40-es évekre ütemezik a zöldmezős területátadást.

Az állami tulajdonban lévő SOGIN cégcsoportot 1996-ban hozták létre, hogy felgyorsítsák a négy olasz atomerőmű leszerelési munkálatait. A vállalat nemzetközi piacon is igyekszik kamatoztatni tapasztalatait – mondta el Francesco Troiani. Az igazgató számára újdonságként szolgált az, hogy egy nukleáris létesítmény körül lévő önkormányzatok társulásba szerveződve, partneri szerződés keretében képviselik a lakosság érdekeit. Azt mondta, még idén viszonozza a mostani látogatást.

Szó esett arról, hogy a kiégett fűtőanyagok átmeneti tárolására vonatkozó szerződések 2022-ben lejárnak, ezért sürget az idő.

– 20-30 év ennél a technológiánál olyan, mint egy pillanat – fogalmazott Gáncs István, a TEIT alelnöke. Hozzáfűzte, Olaszországban a ’90-es évek óta foglalkoznak ezzel a kérdéssel, de még rengeteg a megoldásra váró feladat. Fontos tanulság ezért, hogy bár Magyarországon most fejlesztés történik, a leszerelésen, a leszerelési hulladék elhelyezésén már most gondolkodni kell, és akárcsak a létesítés, úgy ez is mérnöki csúcsteljesítményt igényel. Megjegyezte, meglepő információ volt számára, hogy a kiégett fűtőanyag nem az országban van. Kiemelte még, hogy akkor, ha egy ország felhagy az atomenergiával, „parlagon”, illetve elméleti síkon marad a felhalmozott szaktudás.

Dr. Bálint József, a TEIT elnöke elsőként azt hangsúlyozta az olasz tanulmányút kapcsán, hogy nem abban a pillanatban kell elkezdeni a felkészülést a leszerelésre, amikor lejár a blokkok üzemideje. Az olasz példa is mutatja, hogy meg kell keresni, ismerni a technológiákat, műszaki megoldásokat. Emlékeztetett rá, hogy míg Magyarországon van végleges tároló a kis- és közepes aktivitású hulladékok befogadására, addig Olaszországban nincs, habár harminc éve leállították a reaktorokat. Hozzáfűzte, nem tartja szerencsésnek, hogy ebben a kérdésben népszavazáson döntenek, mert a lakosság nem ismeri sem a műszaki adatokat, sem a pénzügyi részleteket. Hozzáfűzte, Olaszországban a kieső energiát importból fedezik, beleértve a francia atomenergiát, illetve a nagyobb környezeti terhelést jelentő fosszilis energiaforrásokat.

A paksi és környékbeli településvezetők szakmai útjuk során segítséget kaptak Hagymási Tündétől, az olaszországi magyar nagykövetség külgazdasági szakdiplomatájától, valamint az atomenergetika terén nagy szakmai tapasztalatokkal, magyar szakmai kapcsolatokkal rendelkező Rogante mérnöki irodától. Utóbbi munkáját, eredményeit az iroda vezetője, Massimo Rogante mutatta be a SOGIN központjában tartott találkozón.