A hosszú élet titka a munka

A hosszú élet titka a munka

Szerző -
Dömötör Józsefnét kilencvenedik születésnapján köszöntötték. Fotó: Szaffenauer Ferenc/Paksi Hírnök
Dömötör Józsefnét kilencvenedik születésnapján köszöntötték. Fotó: Szaffenauer Ferenc/Paksi Hírnök

– Regényt lehetne írni az életemből – mondja Dömötör Józsefné Kovácsovics Mária, akit kilencvenedik születésnapja alkalmából köszöntött a város nevében Szabó Péter alpolgármester. Marika néni Budapesten született, ám még egészen pici gyermekként elárvult. Többfelé sodorta az élet, nevelkedett intézetben, családban, paksi nevelőanyja hadiözvegy volt. Varrni szeretett volna tanulni, Csurgón volt két évet. Mint mesélte, a háború idején a barátnőjével annak rokonánál bújtak el, aztán amikor véget ért, egy vonat tetején utazva tért vissza Paksra. Amikor megismerte a férjét, azt érezte, hogy vagy ő vagy senki. Hatvankét évet éltek le együtt, párja tíz esztendővel ezelőtt tért örök nyugovóra. Marika néni azt mondja, hogy sok szép emléket őriz, férjével huszonöt évig énekeltek az egykori munkáskórusban, ma Paksi Városi Vegyeskarban. Két gyermekük született, Rózsa és József, eddig hat unokával és három dédunokával bővült a család. Az ünnepelt huszonkét évig dolgozott óvodai dajkaként, amire szintén szívesen emlékszik vissza, mint mondja, nagyon szerette a gyerekeket és úgy érzi, hogy a gyerekek is őt. Azokban az években harisnyaszem-felszedéssel is foglalkozott. Bár több betegséggel bajlódik, ha nem mondja, bizony fel sem tűnik az embernek. A napjai nagyjából egyformán telnek, még most is szeretettel hímez, délutánonként pedig – ahogy fogalmazott – átmegy traccsolni a szomszédokhoz. A főzésre nincsen gondja, mert házhoz hozzák az ebédet, egyéb dolgokban pedig nagy segítségére van menye, Gizi és az ő gyermekei. Marika néni arra a kérdésre, hogy mi a hosszú élet titka azt mondta, hogy a munka.