Szerzők: Posts by Kovács József

Kovács József

65 POSTS 0 komment

Szerző -
Atomerőmű SE-Alba Fehérvár mérkőzés. Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök
Atomerőmű SE-Alba Fehérvár mérkőzés. Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök

A tavalyi bajnokot fogadta az ASE férfi kosárlabdacsapata a Gesztenyés úton. Jól kezdett az Atom, ami pontokban is megmutatkozott. A vendégek egy 7-0-ás sorozattal válaszoltak, és a vezetést is átvették. Az utolsó percekben egy 6-0-ás szériával pedig jelentős előnyt szereztek. A második negyedben feljavult a paksiak játéka, és Eilingsfeld vezetésével megkezdték a felzárkózást, Hinds közelije után 29-30-at mutatott az eredményjelző. A végjáték megint a vendégeknek sikerült jobban, Lóránt pontjaival ismét elléptek. Bent maradt az öltözőben az ASE, 10-0-val kezdett az Alba, a negyed második felében nagyon elléptek, 36-53-at mutatott az eredményjelző. Szerencsére Allen dobásai pontosabbá váltak, 11-0-ás rohammal visszajött a meccsbe a paksi csapat. Ott folytatta az Atom, ahol percekkel előtte abbahagyta, a 33. percben Ogunyemi közelijével 55-55 lett az állás. Összekapta magát az Alba, egy 7-0-ás rohammal ismét elhúzott, és ezt az előnyt meg is tartotta a lefújásig.

ASE – Alba Fehérvár 60-67 (12-20, 19-17, 16-16, 13-14)

Teo Cizmic: Nem tudom, mit mondjak, az Alba jól védekezett, amiből gyors támadásokat vezettek, ha meg akarunk nyerni egy mérkőzést, nem lehet ennyi tiszta dobást kihagyni. Hogy legyőzzünk egy ilyen csapatot, mint az Alba, támadásban is jobbat kell nyújtani.

Eilingsfeld János: Az elején elhúztak, aztán csak futottunk az eredmény után. A védekezéssel nem volt gond, de a támadásainkat nem tudtuk eredményesen befejezni.

A mérkőzést november 19-én 17.30-tól adja a TelePaks televízió.

Szerző -
Atomerőmű SE-Sopron KC mérkőzés. Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök
Atomerőmű SE-Sopron KC mérkőzés. Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök

Mindkét csapat számára létfontosságú volt a győzelem, hiszen az ASE a 11., míg a vendégek a 13. helyen szerénykedtek a tabellán. Magához ragadta a kezdeményezést a paksi csapat, azonban sokáig tartotta a lépést a vendég. A negyed második felében már a tripla kísérletek is célba értek, a tizedik perc végére sikerült ellépni. A második felvonás elején nagyon jól védekezett az ASE, közben pedig termelte a pontokat. Eilingsfeld 2+1-ével 20 pontra nőtt a két csapat között a különbség, de az utolsó szó a Soproné volt. A nagyszünet után mintha bennmaradt volna az öltözőben a Paks, pillanatok alatt felére zsugorodott az előny. Vérszemet kapott a vendég, és „látótávolságra” jött fel a negyed végére. Az utolsó negyedre aztán helyreállt a világ rendje, jó védekezéssel, és feljavult támadójátékkal megérdemelten nyerte a meccset az ASE.

ASE – Sopron KC 95-74 (30-19,24-19,16-22,25-14)

Teo Cizmic: Kemény héten vagyunk túl, gratulálok a fiúknak a győzelemhez, fejlődtünk, de van még hova, például R.T. Queen beépítése. Végre teljes kerettel tudunk gyakorolni, ami fantasztikus érzés.

R.T. Quinn: Nagyon erős mérkőzés volt ez is, de most keményen játszottunk és védekeztünk, aminek meg is lett az eredménye.

Szerző -
Cirjenics Miklós. Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök
Cirjenics Miklós. Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök

Ötödik helyen végzett Cirjenics Miklós, az ASE versenyzője az Abu-Dzabiban rendezett dzsúdó Grand Slam-en. Szenzációsan kezdett a 100 kilogrammos versenyző: a német Karl-Richard Frey és az orosz Kirill Gyenyiszov ellen is ipponal győzött. Az elődöntőben és a harmadik helyért vívott mérkőzésen azonban vereséget szenvedett, így a pontszerző ötödik helyen zárta a tornát.

Szerző -
A KTE-Duna Aszfaltot fogadta az ASE a Gesztenyés úton. Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök
A KTE-Duna Aszfaltot fogadta az ASE a Gesztenyés úton. Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök

Mint egy rémálom, úgy kezdődött a mérkőzés a hazaiak számára, pillanatok alatt elhúzott a Kecskemét, a paksi dobások pedig sorra kimaradtak, Allenék 8 hárompontos kísérletéből egy sem talált utat a gyűrűbe. A második negyed elején tovább robogott a vendégcsapat, Thompson távolija után 27 pontra nőtt a lila-fehérek előnye. Ezután a tízedik ASE hárompontos kísérlet végre a gyűrűben landolt, a csapatkapitány Medve törte meg a rossz sorozatot. Beindult a hazai gépezet, leblokkolt a Kecskemét, kilenc pontra feljött a Paks. Sajnos az utolsó percekre elfogyott a lendület, újra nőtt a két csapat között a különbség.

Rendezte a sorokat a nagyszünetben a KTE, és újra ellépett. Kedvük szerint érték el a találataikat a vendégek, a harmincadik percre tulajdonképpen eldőlt a mérkőzés. A végén már csak a különbség volt a kérdés, kijózanító pofonba szaladt bele az ASE. Atomerőmű SE – KTE-Duna Aszfalt 78-96 (13-30, 27-26, 16-26, 22-14)

Teo Cizmic: Gratulálok a Kecskemétnek. Rosszul kezdtük a meccset, rossz volt a ritmus, a hozzáállás. A második negyed közepén váltottunk, amiakkor meglátszott a játékunkon. Ezután nem járattuk jól a labdát, nem voltak tiszta dobóhelyzeteink. Holnap kielemezzük a meccset, és megyünk tovább. Fiatal a csapat, többen úgy gondolják, hogy egyedül is megoldhatnak mindent, de ez csapatjáték. Folyamatosan keressük az ötödik légióst, olyan játékost szeretnénk, aki emelni td a csapat teljesítményén.

Jabarie Hinds: Nagyon keményen kezdett a Kecskemét, jól megfogtak bennünket, és végig jól játszottak.

Szerző -
Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök
Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök

Határozott, célratörő kosárlabdával kezdett a Pécs, sorra nyerték a palánk alatti csatákat, a hazai játékosok pedig pontatlanul céloztak, „szenvedtek” a pályán. A második negyedben teljesen más játékot láthatott a közönség, nagyon komoly védőjátékkal, és pontos támadás befejezésekkel a 16 percben már 36:27-re az ASE vezetett. Ezután a pécsiek is nagyobb erőket mozgósítottak, és Dukic vezérletével öt pontra felzárkóztak. A nagyszünet után három percen belül egy pontra feljött a PVSK, Ogunyemi pedig megkapta negyedik személyi hibáját, magas ember nélkül folytatta az Atom. Szerencsére ez inkább feldobta a társaságot, és Hinds vezérletével állva hagyta a vendégeket. A 33. percben 20 pontra nőtt az ASE előnye, amiből tizennégyet megtartott a lefújásig. ASE-PVSK VEOLIA 83:69 (16-21, 29-19, 26-15, 12-14)

Eilingsfeld János: Nagyon kemény meccs volt, de jól felkészültünk a játékukból. Az eleje nem úgy sikerült, ahogy elterveztük, aztán bekapcsoltuk a motorokat, és betaláltak a kinti dobásaink.

Teo Cizmic: Jó héten vagyunk túl, ami a debreceni vereség fényében nagyon fontos. A hibák ellenére gratulálok a fiúknak, hiszen most is nagy akarattal, és elszántsággal mentek. Vannak hullámvölgyeink, hiszen fiatal a csapatunk, de úgy érzem folyamatosan haladunk előre.

Szerző -
Cirjenics Miklós. Fotó: Magyar Olimpiai Bizottság
Cirjenics Miklós. Fotó: Magyar Olimpiai Bizottság

Nagyon jól szerepeltek az ASE dzsúdósai a zágrábi Grand Prix viadalon. Pupp Réka az 52 kg-os súlycsoportban a döntőig menetelt, ahol azonban a brazil Valentim Eleudis jobbnak bizonyult nála. Cirjenics Miklós a 100 kg-osok között vitézkedett, és meg sem állt a dobogó tetejéig. A döntőben a portugál Jorge Fonsecát verte.

Szerző -
A tavalyi ezüstérmest fogadta az ASE a szezon első mérkőzésén. Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök
A tavalyi ezüstérmest fogadta az ASE a szezon első mérkőzésén. Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök

Lejátszotta a 2017/2018-as bajnokság első mérkőzését az ASE élvonalbeli férfi kosárlabdacsapata a szombathelyi Falco ellen. A Gesztenyés úti csarnokban rendezett mérkőzésen a feldobás előtt köszöntötték az Eb-t megjárt vendég és hazai játékosokat. Az első negyed közepétől magához ragadta a kezdeményezést a paksi csapat, az utolsó percekben Gulyás és Allen tripláival jelentős előnyt szerzett. A második negyedben tovább tartott a jó játék, Hinds vezérletével tovább növelte előnyét az ASE. A nagyszünet után állva hagyta ellenfelét a Paks, Allen volt leginkább elemében, a negyed közepén már kialakult a 20 pont körüli hazai előny, ami meg is maradt a 30. perc végére. 8-0-ás rohammal kezdett a Falco, 73-59-nél időt kért Teo Čizmić. Sikerült rendezni a sorokat, és újra növelni az előnyt, könnyedén játszott az Atom, a vendégeknek esélye sem volt szorosabbá tenni a mérkőzést.

Teo Čizmić: Nehéz mérkőzés volt mind a két csapat számára, úgy vélem remek csapat a Falco, náluk és nálunk is megvannak a problémák. A játékosaim nagy szenvedéllyel és akarattal léptek pályára, az első félidőben dobott 51 pontunk engem is meglepett.

Javion Ogunyemi: Kemény mérkőzés volt, az első perctől igyekeztünk jól védekezni, amit sikerült is megoldani.

Atomerőmű SE – Falco-Vulcano Energia KC Szombathely 84–68 (27–20, 24–18, 22–13, 11–17)

Szerző -
A kép illusztráció. Fotó: www.pixabay.com/makunin
A kép illusztráció. Fotó: www.pixabay.com/makunin

Három ötödik helyet szerzett a magyar válogatott a Budapesten rendezett dzsúdó világbajnokságon, kettő az ASE versenyzői, Csoknyai Lászlók (81kg) és Bor Barna (+100kg) érdeme. A világbajnokság előtti elvárásokról, a verseny hangulatáról, a tapasztalatokról kérdeztük őket.

– Volt valamilyen megfogalmazott elvárás felétek a verseny előtt?

Bor Barna: Egy ilyen nagy hazai eseményen természetesen vannak elvárások a család, a barátok, a szurkolók, és nem utolsó sorban a szakma részéről is. A tudásom és a formám alapján mindenképpen az első hétbe vártam magam, hogy végül mi lesz, azt a pillanatnyi forma dönti el.

Csoknyai László: Minden egyes világverseny előtt latolgattam az esélyeket, besoroltam magam akár az első ötbe is, de sosem jött össze. A világbajnokság előtt úgy éreztem, hogy nagyon jól sikerült a felkészülés, rendben voltam fizikálisan és lelkileg is, ezért nem akartam elrontani semmit azzal, hogy besorolom magam. Úgy döntöttem, hogy mérkőzésről mérkőzésre fogok haladni, ezért csak az első ellenfelet néztem meg. Aztán bejutottam a legjobb nyolcba, amely eredményt már évek óta elvártam magamtól, és a klub is valami hasonlót. Akkor, abban a pillanatban csalódott voltam, mert meglehetett volna a bronz, de ha a nap elején valaki azt mondja, hogy Laci ma ötödik leszel a világbajnokságon, szó nélkül aláírom.

– Mennyire feszélyezett vagy spanolt benneteket a hazai környezet, az, hogy a sok szurkoló között ott volt a család, a barátok?

Bor Barna: Szerencsére nekem a hazai versenyek mindig hatalmas erőt adnak. A család, a barátok azért jöttek ki, hogy lássanak dzsúdózni, én meg azért vagyok ott, hogy mindent megtegyek. Amikor bejöttem a bronzmeccsre, akkor éreztem, hogy ez az én napom, nagyon feldobott.

Csoknyai László: Engem sem húzott vissza sohasem a hazai környezetben való versenyezés, vártam, hogy sokan lesznek, de azt nem gondoltam, hogy ennyien. Fantasztikus érzés volt, amikor beléptem az arénába, a fejem búbjától, a lábam kisujjáig rázott a hideg. Ott volt a menyasszonyom, a családom, ami hihetetlenül doppingolt. Most is állítom, hogy a magyaroknál jobban senki nem szurkol a világon.

– Visszatekintve a történtekre, mit csináltatok volna másképp?

Bor Barna: Az a dobás tökéletesen jó lett volna, nem számított rá, meg is leptem. Nem kellett volna odanyúlni kézzel a lábára, nem figyeltem. Akkor már sokkal aktívabb voltam, ha ezt nem csinálom, akkor őt intették volna. Később kielemeztük a küzdelmet szakemberekkel, és sajnos az intés helytálló döntés volt.

Csoknyai László: Huszonöt éve cselgáncsozom, ez idő alatt pár szabályváltoztatás történt. A négy közé jutásért Wieczerzak ellen úgy éreztem, hogy az a támadás amiről lejöttem nem volt folyamatos, a bírónak mate-t (állj, a szerk.) kellett volna mondani. Ehelyett a német eldobott, és megadták rá az ippont. Most már elfogadom, de nem értek vele egyet. A bronzmeccsen az iráni ellen egyértelmű volt a helyzet, ő nyert.

– Van hiányérzetetek?

Bor Barna: Azt gondolom, hogy nekem ott volt az a bronz, és egy butaság miatt buktam el, így nem jó szájízzel gondolok vissza.

Csoknyai László: Nem maradt hiányérzetem, mint mondtam, a világbajnokság előtt boldogan aláírtam volna az ötödik helyet. A bronzmeccsen türelmetlen voltam, hibáztam, de így is örülök, 81 kg-ban még helyezése sem volt soha vb-n magyar dzsúdósnak.

– Közeljövő programja?

Bor Barna: Először pihenek, aztán edzések, és valószínű a Bundesligában is dzsúdózom.

Csoknyai László: Hívtak Ausztriába, Romániába, és van meghívásom szerb versenyre is, majd alakul.

Szerző -
ASE-KK Zadar mérkőzés a Morgen Ferdinánd-emléktornán. Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök
ASE-KK Zadar mérkőzés a Morgen Ferdinánd-emléktornán. Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök

Az V. Morgen Ferdinánd-emléktornán a bronzmérkőzést az ASE a KK Zadar ellen játszotta. Az első három negyedben tartotta a lépést a horvátokkal az Atom, az utolsó felvonásban azonban „elfogyott” a paksi csapat, a horvátok pedig könyörtelenül kihasználták a helyzetet, és végül nagy különbséggel nyertek. ASE-KK Zadar 56-79 (14-15, 19-24, 18-15, 5-25).

Teo Cizmic a mérkőzés után így értékelt: – Nem lehetek elégedett vereségek után. Láthatóak voltak a problémák – emellett voltak kisebb sérülések is -, amiket meg kell oldani. Kérdés, hogy ez mennyi idő alatt sikerül. Egyedüli pozitívum, hogy ezek a bajnoki rajt előtt jöttek ki. Természetesen bármi megtörténhet, akár játékos csere is.

Az első helyért a cseh Turi Svitavy játszott a Kaposvári KK-val, a mérkőzést, és a kupát is a végig vezető somogyi csapat nyerte. Desktone Turi Svitavy–Kaposvári KK 70–77 (13–20, 21–26, 10–19, 26–12).

Szerző -
ASE–Desktone Turi Svitavy mérkőzés a Morgen Ferdinánd-emléktornán. Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök
ASE–Desktone Turi Svitavy mérkőzés a Morgen Ferdinánd-emléktornán. Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök

Megkezdődött az V. Morgen Ferdinánd-emléktorna. Az első mérkőzésen Kaposvári KK–KK Zadar 85-72 (25-19, 25-16, 20-19, 15-18), a másodikon ASE–Desktone Turi Svitavy 69-77 (19-25, 20-17, 16-18, 14-17). Vasárnap az ASE a KK Zadarral játszik a bronzéremért 15.30-as kezdéssel, majd a Kaposvár és a Turi Svitavy csap össze az aranyéremért 18 órakor.

Szerző -
Atomerőmű SE-KK Osijek felkészülési mérkőzés. Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök
Atomerőmű SE-KK Osijek felkészülési mérkőzés. Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök

Felkészülési mérkőzést játszott a Gesztenyés úti sportcsarnokban az ASE NBI/A-as férfi kosárlabda csapata. Az ellenfél a 2016/2017-es horvát bajnokság hetedik helyén végzett Eszék együttese volt. A végig jó iramú, küzdelmes mérkőzést a paksi csapat nyerte, Hinds (24 pont), Barnies (20 pont), és Allen (16 pont) vezérletével. Atomerőmű SE – KK Vrijednosnice Osijek 78-65 (18-18, 22-15, 18 15, 20-17).

A mérkőzés után Teo Cizmic vezetőedző a következőket mondta: Látszott a játékunkon, hogy egy picit fáradtak voltunk, jelenleg még rövid a kispadunk, és tegnapelőtt Zalaegerszegen játszottunk. Várjuk vissza a fiúkat. Annak örülök, hogy 70 pont alatt tartottuk az Eszéket, ha frissebbek leszünk, a játékunk is jobb lesz.

Szerző -
Csoknyai László. Fotó: Babai István/Paksi Polgármesteri Hivatal
Csoknyai László. Fotó: Babai István/Paksi Polgármesteri Hivatal

Csoknyai László lépett ma tatamira az ASE sportolói közül a Suzuki Judo Világbajnokságon. Az eseményeket folyamatosan figyelemmel kísérhették olvasóink a Paksi Hírnök Facebook oldalán.

Csoknyai László az első meccsét az argentin Emmanuel Lucenti ellen vívta a 81 kg-os súlycsoportban. Az ASE versenyzője végig űzte, hajtotta ellenfelét, akit kétszer is megintettek, de ekkor még “csak” egy ígéretes dobásig jutott Laci. A hosszabbításban aztán földre vitte és leszorította ellenfelét, az argentin fiú nem tehetett mást, mint lekopogta.

A következő meccsen nem sok esélyt adott costaricai ellenfelének Csoknyai László, rögtön az elején nekirontott és földre vitte. A leszorításból még kiküzdötte magát Vargas, de pár másodpercen belül újra a földön találta magát, és most már nem volt kegyelem, Laci ipponnal fejezte be a mérkőzést, és jutott a legjobb 16 közé.

Csoknyai Laci aztán okosan, taktikusan versenyezve, wazaarival nyert a nála fél fejjel magasabb cseh Ivan Petr ellen, majd a négy közé jutásért a német Alexander Wieczerzakkal kűzdött. Végig partiban volt a junior világbajnok, Európa-bajnoki bronzérmes ellen a paksi versenyző, akit a mérkőzés felénél ápolni kellett, miután kapott egy ütést visszakézből az arcára, azonban ez sem zavarta meg, végig sikeresen verte vissza a német kísérleteit. Az utolsó másodpercben azonban, kihasználva a lehetőséget, dobott rajta egy wazaarit Wieczerzak, így az ASE versenyzője a vigaszágon folytathatta.

Hosszabbításos, aranypontig menő meccsen verte a vigaszágon Csoknyai Laci az üzbég Bobonovot, így a következő meccsén már a bronzéremért küzdhetett. A bronzmérkőzésen az iráni Mollaei ellen jól kezdett, aktív volt, de egy akcióját jól kontrázta meg ellenfele, és ipponnal nyert. Csoknyai László az ötödik helyet szerezte meg.

Legközelebb szeptember 2-án lép tatamira ASE-s versenyző, Bor Barna és Cirjenics Miklós. A Paksi Hírnök Facebook oldalán ismét folyamatosan tudósítunk az eseményekről.

Szerző -
Antóni Csenge. Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök
Antóni Csenge. Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök

Eredményes évet zárt Antóni Csenge, a KSC Szekszárd tizenöt éves kosárlabdázója. Az Atomerőmű KSC Szekszárd felnőttcsapatával ezüstérmet nyert, a KSC Szekszárd U19-es csapatának tagjaként bronzérmes lett, míg az U17-es társasággal a „B” döntőig jutott. A Paksi Vak Bottyán Gimnázium elsőéves tanulóját erről a mozgalmas évről és immár kilenc évre visszatekintő kosaras múltjáról kérdeztük.

– Hol kezdted, ki tanított meg a sportág alapjaira?

– Hatévesen kezdtem el kosárlabdázni a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában, Nagy László irányítása mellett. Csak fiúk voltak a csapatban, nehéz volt beilleszkednem. Tizenegy évesen váltottam, átmentem játszani a KSC Szekszárdba.

– Az általánost Pakson végezted, gimnáziumba is Pakson jársz. Hogy jutsz el az edzésekre?

– Apáék visznek át vagy buszozom, esetleg ismerőssel megyek Szekszárdra. Hétfőtől péntekig vannak az edzések, hétvégén pedig mérkőzések. Most három korosztályban, az U17-ben, az U19-ben és a felnőttben játszom, Juhász Gábor, Szabó Noémi és Zseljko Djokics az edzőm a különböző csapatokban. A jobbak közé tartozom, ezért is játszom felfelé. Az alacsonyabb korosztályokban még van játékos, de a kadett és a junior csapatban már egyre kevesebben vagyunk.

– Milyen posztokon számítanak rád?

– Az utánpótláscsapatokban általában négyes poszton játszom. Szeretek védekezni, de még jobban szeretem a kettes-hármas posztokat, mert nagyon jó érzés, amikor kosarat dobok. Jó lenne ott játszani, mert a palánk alatt nem olyan sokszor jut el hozzám a labda, ott inkább gyűrjük egymást az ellenféllel.

– 177 centi magas vagy. Ez itt elég?

– Én úgy érzem, elég magas vagyok, de apáék azt mondják, lehetnék pár centivel több.
A saját korosztályomban én vagyok a legmagasabb, a juniorok között egy játékos magasabb nálam, a felnőttek között pedig ez a bedobók magassága.

– Nagyon sűrű az időbeosztásod. Hogy bírod a tempót?

– Már volt időm megszokni az elmúlt évek alatt. Először csak heti négy edzésre jártam, most már ötre. Mivel a felnőttek között én vagyok a legfiatalabb, fél órával előbb kell mennem, mint a többieknek, nekem kell előkészíteni, ami az edzéshez szükséges. Volt már többször olyan, hogy egy hétvégén három korosztályban meccseltem. Szombaton kadett (U17), majd felnőtt, vasárnap pedig junior (U19) mérkőzés volt, szerencsére mindegyiket Szekszárdon rendezték, de olyan is előfordult, hogy két nap két városban léptünk pályára.

– Mikor kerültél a nagyok közé? Mennyivel másabb ott a munka?

– Januárban megkérdezte Zseljko Djokics, hogy szeretnék-e a felnőttekkel edzeni, és azóta velük készülök. Már ismertek: tavaly novemberben már edzettem egyszer velük, mert a szlovén játékosok válogatott összetartáson voltak, és nem voltak elegen. Az edzések sokkal gyorsabbak, mint U19-ben, a játékosok sokkal erősebbek, ezért az elején még nehéz volt, de végül egész könnyen megszoktam az ott diktált tempót. Vannak súlyzós erősítő feladatok is, úgyhogy most már a 193 cm magas Eva Lisecet is könnyebben fogom, mint januárban.

– Fennállása alatt még sosem szerepelt ilyen jól az Atomerőmű KSC Szekszárd. Milyen volt a hangulat a meccseken?

– Szinte mindig telt ház volt, a döntő meccseire még plusz ülőhelyeket is be kellett tenni. Mindenki tapsolt és szurkolt, nagyon jó hangulat volt az egész bajnokság során. Kár az első soproni meccsért, meg tudtuk volna nyerni. A bajnokságban játszottam a Vasas ellen, nekik dobtam az első NB I-es kosaramat, egy tálca süteménybe került! Játszottam a Pécs ellen is, a döntőben pedig az utolsó meccsen kaptam játéklehetőséget.

– Minek köszönhető a jó szereplés?

– Ez a csapat azért volt ilyen jó, mert jó közösséget alkot a külföldi játékosokkal együtt. Edzések után mindig együtt maradunk, van egy kávézó, az a törzshelyünk. Sokan vagyunk húsz év alattiak, csak Maja Erkic és Sandra Pirsic harminc fölötti. A tizenkettes keret fele saját nevelés, a Studer lányok zombaiak, Bálint Réka szekszárdi, én paksi vagyok, de van bajai is közöttünk.

– Tudni, milyen célokat tűznek a csapat elé a következő idényben?

– Jövőre szeretnénk bajnokságot nyerni és az Euroligában való szereplésről is szó van. Már nagyon várom, sokat fejlődtem, Maja Erkic külön foglalkozott velem. Hatalmas megtiszteltetés volt, és még mindig hihetetlen, hogy engem kértek, hogy csatlakozzak a felnőtt kerethez. Hamar befogadtak a lányok, ami komoly motivációt adott.

– Véglegesnek tekinthető a nagycsapatban való szereplés?

– Erről még nem volt szó, de bízom benne, hogy maradok a keretben. A 2017/18-as bajnokságban csapatonként legalább két 1999-ben született játékost kell szerepeltetni az első félidőben. Ilyen korúak ketten vannak a csapatban, utánuk én következem. A 2018/2019-es bajnokságban már legalább két 2000-ben született játékost kell pályára küldeni, ha így marad a keret, jövő év őszétől folyamatos játéklehetőséghez juthatok az NB I-ben.

Szerző -
Teo Čizmić. Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök
Teo Čizmić. Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök

Véget ért a 2016/17-es bajnokság az Atomerőmű Sportegyesület NB I-es férfi kosárlabdacsapata számára, az ASE a csalódást keltő tizenegyedik helyen fejezte be a pontvadászatot. A gyenge szereplésnek összességében nagyon sok oka van, de ezt majd kielemzik a szakemberek. Ami tény: bizonytalan anyagi körülmények között vágott neki a társaság a szezonnak, január közepén edzőt, február elején pedig irányítót cserélt a csapat. Az alapszakasz második fordulójától a szezon végéig folyamatos sérülések sújtották a keretet. A meghatározó játékosok közül csak a csapatkapitánnyal, Medve Mátéval hosszabbított a klub, a többiek játékára nem tart igényt. A fiatalok – Gulyás Milán, Kalmár Viktor és Plézer Gábor – maradnak a csapatban, Bagó Martin sorsáról még nem született döntés. Az elmúlt hónapokról és a jövőről Teo Čizmić vezetőedzőt kérdeztük.

– Január közepén egy „megroggyant” csapatot vett át. Hogy látja, miben sikerült velük előrelépni?

– Úgy vélem, elsősorban a játékosok mentális képességein sikerült változtatni. Nagy segítség volt ebben Talor Battle érkezése, de nem csak emiatt indultunk el felfelé, hanem azért is, mert a többiekkel is sikerült megértetni, hogy nagy a felelősségük a klub irányában. Ez a két fő ok.

– Sorozatos sérülések nehezítették a munkát, szinte mindig volt valaki, akire nem számíthatott. A Sopron ellen valószínűleg másképp alakul a hazai meccs, ha nem dől ki Will és Samenas.

– Néha van ilyen, de nem tudom az okát. Első körmendi évemben nem volt semmi probléma, a második szezon elején hasonló sérüléshullámon mentünk keresztül. Amikor Paksra kerültem, Ryan Watkins edzett két napot és újra megsérült, aztán Medve és sorra mások. Nehéz így ütőképes csapatot pályára küldeni.

– Azért sikerült összerakni úgy a csapatot, hogy hazai pályán a Falcót, a Szolnokot és a Körmendet is magabiztosan verte. Optimális esetben hova juthatott volna ez a társaság?

– Nehéz erre konkrét választ adni. A szezon végére mentálisan már erősek voltunk, ha nem sérül le hónapokra Watkins és Medve, akkor nem kérdés, hogy a play offba került volna a csapat.

– Ennek ellenére csak Medve játékára tart igényt. Miért döntött így?

Szerző -
Pupp Réka. Fotó: Babai István/Paksi Polgármesteri Hivatal
Pupp Réka. Fotó: Babai István/Paksi Polgármesteri Hivatal

Az oberwarti cselgáncs European Open-tornán már jelentős sikert aratott a súlycsoportot váltó Pupp Réka. Az ASE versenyzője az 52 kg-os mezőnyben a dobogó második fokára állhatott fel, csak a háromszoros tokiói Grand Prix-győztes Hashimoto bizonyult jobbnak nála. A következő jó eredményre nem kellett sokat várni, a bakui Grand Slam-viadalon a tavalyi győztes izraeli Gili Cohent is legyőzve, három ipponnal jutott be a döntőbe, ahol a román Larisa Florian egy vazaarival bizonyult jobbnak nála.

– Nehéz volt a váltás? 

– Kellett egy kis idő, mire beletörődtem, nem akartam elengedni a 48 kg-ot. Voltak már eredményeim, szerettem volna maradni, a súlyom azonban eléggé megszaladt, váltanom kellett, nem volt mese. Az U23-as Eb-n még aránylag könnyen visszafogytam, de volt, amikor 3 kg-ot is le kellett adnom, és az már eléggé megviselt. A két ünnep között ment fel a súlyom, és onnan már nem tudtam „könnyen” visszafogyni. Elvitte az erőmet, elfáradtam, szenvedtem. Most, ha beállítom magam 52 kg-ra, nincs semmi gond, könnyebben versenyzek, ez rögtön meglátszott az eredményeimen.

– Hogy indultál neki a versenyeknek?

– Felszabadultan. Nem volt stressz, mert úgy vágtunk bele, hogy megnézzük, mit tudok 52 kg-ban. Ausztriába edzőtábor után, fáradtan mentem, nem voltam csúcsformában, a dzsúdóm nem volt az igazi, de fejben össze tudtam szedni magam. Tudtam koncentrálni, ezért sikerült a döntőbe jutnom. Bakuban a döntőbe jutásért meg kellett vernem azt az izraelit, akinek már nagyon szép eredményei vannak. Örülök, hogy ez sikerült, azt viszont sajnálom, hogy a döntőben elaludtam és estem egy vazaarit. Úgy érzem, jól jött ez a váltás, hiszen 48 kg-ban nem volt még ilyen jó eredményem, mint a Grand Slam-ezüst.

– Mit jelent pontokban ez a két ezüst? Milyen feladatok várnak rád?

– Az új pontozásos rendszer szerint a Grand Slam-ezüst közel 700 pontot hozott, nagyot ugrottam a világranglistán, jelenleg a 22. helyen állok. Legközelebb Tbilisziben, Grand Prix-n lépek tatamira, majd Tatán következik edzőtábor, utána pedig megyek Varsóba az Európa-bajnokságra. A tanulással kicsit le vagyok maradva, a pécsi egyetemre járok, a 4. félévnél tartok. A tárgyakat csak most tudtam felvenni, a rendszer nem az igazi, de csinálom.

Szerző -
Teo Čizmić. Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök
Teo Čizmić. Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök

Fontos mérkőzés vár szombat este az ASE NB I-es férfi kosárlabdacsapatára, a Gesztenyés úton a Kaposvár együttesét fogadják Kovács Ákosék. A hazaiak vezetőedzője, Teo Čizmić elmondta, hogy Medve Máté és Bagó Martin kivételével minden játékosára számíthat az összecsapáson. Az új irányító, Talor Battle játékengedélye megérkezett, tudtuk meg Jan Pavlik szakosztályvezetőtől, aki még elmondta, hogy a családi jegyet váltók kedvezményes áron nézhetik meg a mérkőzést. Teo Čizmić azt kéri a szurkolókról, hogy minél többen jöjjenek ki erre a fontos mérkőzésre, és buzdítsák a csapatot, a játékosok mindent megtesznek majd a győzelemért.

Szerző -
Teo Čizmić. Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök
Teo Čizmić. Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök

Sajtótájékoztatón mutatkozott be az ASE kosárlabdacsapatának új vezetőedzője, Teo Čizmić. A negyvenöt éves horvát szakember Körmenden ért el sikereket az előző bajnoki szezonban, és a paksi csapat elleni kiütéses győzelem után távozott a vasi kisvárosból.

– Gyors döntés volt, nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar munkát vállalok. Nagyon sok jót hallottam az ASE-ról, tudom, hogy eddig mindig a liga első csapatai között szerepelt, megpróbálom újra visszajuttatni ide. Jelenleg a meglévő játékoskerettel folytatjuk, szeretném látni mindenkinél a motivációt, az akaratot a mindennapi munkában. Vissza kell honi az önbizalmukat, de nem meccsről meccsre, hanem napról napra – fogalmazott az Atomerőmű új trénere.

– Szeretem a kihívásokat, kemény munkát tudok ígérni, bízom benne, hogy napról napra jobbak leszünk, és remélem, hogy bejutunk az első nyolcba, utána pedig már minden lehet. Fontos, hogy mindenki odategye magát, és minden másodpercben a győzelemre koncentráljon. A játékospiacot figyeljük, ha szükséges, és akad megfelelő lehetőség, meglépjük.

Arra a kérdésre, hogy milyen edzőnek – pedagógusnak avagy inkább „korbácsosnak” – tartja magát, azt válaszolta: őrültnek, aki rengeteg pozitív energiát tesz bele a munkájába. Hozzátette még: – A jelenlegi helyzet nem jó a klubnak, nem jó a szurkolóknak, nem jó nekem, bízom benne, hogy előre lépünk. Ezért szeretném kérni a szurkolók,és a szponzorok támogatását, álljanak ki a csapat mellett, mi természetesen mindent megteszünk a pályán. Most nagyon fontos a támogatás, nemcsak a sikerek idején.

Szerző -
Gediminas Petrauskas. Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök
Gediminas Petrauskas. Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök

Nyolc mérkőzést játszott eddig a 2016/17-es bajnokságban az ASE NB I-es férfi kosárlabdacsapata, és két győzelemmel, hat vereséggel a 14 csapatos mezőnyben a 11. helyen áll. Mind az öt idegenbeli fellépés után vesztesen hagyta el a pályát a csapat, és a Gesztenyés úton csak a 13. és 14. Vasast és MAFC-ot sikerült legyűrni, míg a Jászberény NB I-es története során először örülhetett győzelemnek itt a Duna partján. Kicsit árnyalja a képet, hogy az augusztusban kialakított keretben már több változás is történt. A felkészülési meccsek alatt kiderült, hogy kell még egy irányító, így szeptember legvégén érkezett P. J. Hill, de sérülésből lábadozva. Ez az első meccsein meg is látszott, de az utóbbi 2-3 fellépésén már bizonyította, hogy erőssége lehet a csapatnak. A legnagyobb érvágást a MAFC elleni összecsapás második percében bokaszalag-szakadást szenvedett Ryan Watkins kiesése jelenti, optimális esetben jövőre, január 7-én a Gesztenyés úti, Kecskemét elleni meccsen láthatják újra a pályán a szurkolók. A pótlására érkezett Morse sajnos nem tudja hozni Ryan csupa szív játékát. A Kaposvár ellen, a végjátékban elvesztett meccs után döntött úgy a szakvezetés, hogy Cameron Fortéval szerződést bont. A helyére érkezett Gilbert képzettebb, idősebb játékos, zökkenőmentesnek tűnik a beilleszkedése. Az eddigi mérkőzések tapasztalatai alapján rövid értékelésre kértük Gediminas Petrauskas vezetőedzőt.

– Mi a véleménye a magyar bajnokságról, hova tudja helyezni az ASE-t ebben a mezőnyben?

– Nagyon erős bajnokságot ismertem meg, ahol a csapatok zömének az alapja a légiósokon fekszik. Ugyanakkor van annyira kiegyensúlyozott, hogy bármelyik csapat meg tudja verni a másikat. Nem szoktam helyezésekről beszélni, most az a fontos, hogy az alsó tájékról elmozduljunk. Ebből a szempontból lesz nagyon fontos a Szeged elleni meccs.

– A bajnokság kezdete óta már hoztak és küldtek el játékost. Van-e olyan poszt, amit esetleg még lyukasnak talál?

– Nem szeretek játékosokat cserélni – egyrészt nekem is szoknom kell a magyar ligát és a játékosokat –, mert hetekbe telik, amíg beépítjük a csapatba, felkészítjük a taktikai elemekre. Remélem, hogy az utolsó csere az egészségesen visszatérő Ryan Watkins lesz.

– A számok azt mutatják, hogy sok pontot kap a csapat. Ez minek tudható be?

– Ez leginkább a játékstílusunkból adódik, rengeteg gyors dobás van, nagyon sok rádobással dolgozunk, ami után vissza kell rendeződnünk. Úgy látom, a védekezésünk leginkább Szolnokon volt rossz, nem az elvárásaim szerinti, de összességében mindenen kell még javítani.

– Mit gondol, mikorra sikerül összerakni csapattá a gárdát?

– Úgy érzem, már most is jó úton halad a csapat, a hangulatra nem lehet panasz. Azt várom el a játékosoktól, hogy úgy végezzék a munkájukat, hogy a végén nyugodtan egymás szemébe tudjunk nézni. Azt kérem a szurkolóktól, hogy szombaton jöjjenek ki a Szeged elleni, nagyon fontos meccsre, szeretnénk kérni a buzdításukat, hogy be tudjuk húzni ezt a mérkőzést.

Szerző -
Sakk csapatbajnokság az Erzsébet Nagy Szállodában. Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök
Sakk csapatbajnokság az Erzsébet Nagy Szállodában. Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök

Három forduló után a harmadik helyen áll a tabellán az ASE NB I-es sakkcsapata. Az első fordulóban Pakson, az Erzsébet Nagy Szállodában az egykor szebb napokat látott Z. Csuti Hydrocomp SK ellen nyertek 7-5-re, míg a második fordulóban, idegenben 7,5-4,5-re bizonyultak jobbnak a Dunaharaszti MTK-nál. November utolsó vasárnapján ismét hazai pályán játszott a csapat, és nem várt, 6,5-5,5-ös vereséget szenvedtek a Pénzügyőr SE-től. A három fordulóról, a bajnokság erősségéről, az idei utolsó csapatbajnoki mérkőzésről a szakosztály vezetőjét, Gosztola Istvánt kérdeztük.

– Az idei bajnokságban több riválisunk lesz a dobogós helyekért, mint korábban. A Nagykanizsa, a DVTK, a Honvéd, a Pénzügyőr, sőt a Dunaharaszti is jó játékerőt képvisel, igazából csak 2-3 csapat van, amelyik jóval gyengébb nálunk. Az első fordulóban nyertünk a Csuti ellen, amely gyengült ugyan, de még így is erős csapat, míg a második ellenfelünk, a Dunaharaszti elég erős középcsapatnak számít. A Pénzügyőr ellen fordított eredmény is születhetett volna, hiába álltunk jobban az utolsó két táblán, sajnos vesztettünk, és Vidéki sem tudta nyerő állását érvényesíteni. Berkes nem játszott, mert már korábban elkéredzkedett, tervezett hiányzás volt. Ez nem volt rangadó, azokon mindenki itt lesz, a Nagykanizsa, a Szombathely, a DVTK ellen megpróbálunk komplett csapattal felállni. Az idei évben még egy forduló van vissza, december 11-én idegenben játszunk, a Honvéd ellen. Annak ellenére, hogy újoncok, nem rossz a csapatuk, Almási Zoltán az első táblásuk, és sok a külföldi játékosuk is. Ott győzni kellene, könyörtelennek kell lennünk!

Szerző -
Fotó: Dobi Krisztina
Fotó: Dobi Krisztina

Közel tíz éve nyilatkozta a Paksi Hírnöknek Dobi Krisztina amatőr futó, a Paksi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola igazgatóhelyettese, hogy nagy álma a New York-maratonon való részvétel. Az álom valóra vált: november 6-án Krisztina és párja, Lippai Zoltán is teljesítette a 42 km-es távot. Mindketten komoly futómúlttal rendelkeznek, Krisztina 19-szer, Zoltán 58-szor teljesítette a maratont.

– Nem lehetett egyszerű kijutni New Yorkba.

DK: Háromféle út állt előttünk. Az egyik a sorsolás, ám minimális volt az esély, hogy mindketten egyszerre jussunk ki. A második lehetőség a szintidő, itt Zoli belefért, én azonban nem, mert a nőknek 3 óra 40 perc alatti időt írtak elő, nekem pedig 3 óra 58 a rekordom. Maradt a harmadik lehetőség: utazási irodán keresztül. Tavaly felvettük a kapcsolatot egy német céggel, ők intézték a nevezést és a hotelt, az utazást mi szerveztük. Kissé kalandos lett: egy órával később indultunk Budapestről, így Londonban lekéstük a csatlakozást, New Yorkban pedig elveszett Zoli bőröndje, egy nappal később ért oda.

– Miben más a NY maraton, mint a többi?

LZ: Óriási a tömeg, ennek ellenére precíz a kiszolgálás. Meghatározzák, ki mikor indulhat a starthelyre, mikor adhatja le a csomagját, mikor kell megjelenni a startnál, ezután már nem engednek át. A 2013-as bostoni maratonon elkövetett merénylet miatt csak motozás után lehetett belépni, a holmikat átlátszó zsákba kellett tenni. Vasárnap a szervezőiroda buszokkal vitt ki bennünket a rajthoz, és az autópályán lerobbantunk. Az utolsó pillanatban értünk oda, ahogy leszálltam, már motoztak is a rendőrök. Futnom kellett az egyes zónáig – innen indult a profi mezőny –, hogy beengedjenek. Szerencsére ideális futóidőnk volt, szeles, napos, 13 fok.

DK: Profi a szervezés, több ezres a segítőgárda, a Central Parkban pastapartit tartottak ennyi embernek zökkenőmentesen, úgy, hogy csokornyakkendős pincérek szolgáltak fel. Staten Islanden volt a rajt, majd Brooklyn, Queens és Bronx következett, a cél pedig a Central Parkban volt. Végig szurkolók tömege volt az út szélén, minden városrész külön köszöntötte a versenyzőket. Bronxban és Brooklynban zenekarok zenéltek az utcán. Ez nem futóverseny, ez futófesztivál! Másnap láttuk, hogy többen is az érmükkel a nyakukban sétálnak, így mi is feltettük. A boltokban, a buszon és a reptéren is sokan gratuláltak.

– Milyen időt futottatok?

DK: A másnapi The Wall Street Journal lehozta az öt órán belül célba érkezettek névsorát, mind a ketten benne vagyunk. Az 52 ezer induló között Zoli 3 óra 19-cel a 2200. hely körül végzett. Nekem nem voltak vérmes reményeim, szeptember óta kínlódok sarokcsontgyulladással, az volt a lényeg, hogy beérjek. A legjobb időmtől egy órával maradtam el 4 óra 58 perccel a 31 ezredikek között értem célba.

– Magyarokkal találkoztatok?

LZ: Igen, sok kint élő, dolgozó is rajthoz állt, tőlem is kérdezték, hogy itt élünk-e. Magyar mez volt rajtam, rám nézett egy ember, fennakadtak a szemei, és azt mondta: Magyarország, nem hiszem el!

– Milyen volt New York?

LZ: Úgy szoktunk utazni a versenyekre, hogy legyen 2-3 napunk felfedezni a várost. Egy kicsit félve mentünk ki, de kellemesen csalódtunk: az emberek nagyon segítőkészek voltak. Két napig városnéző busszal jártuk New Yorkot, feltűnő volt, hogy a nagy forgalom ellenére nincs akkora zaj, sok a gázüzemű autó.

DK: Fantasztikus volt, a kerek születésnapomra kaptam a gyerekeimtől egy helikopteres városnézést, voltunk egy repülőgép-hajó-tengeralattjáró kiállításon, még az USS Enterprise űrhajót is láttuk. Vicces volt, amikor elkérték Zoli igazolványát, hogy elmúlt-e már 21 éves, mert rendelt egy sört.

– Milyen volt a fogadtatás itthon?

DK: Külön öröm volt, hogy a kollégák mennyire drukkoltak, és nagyon jólesik, hogy a munkahelyemen támogatást kapok.

LZ: Közel harminc éve járok versenyekre, a kollégáknak élménybeszámolót kell tartanom, mert mindegyik maraton más.