Tags Posts tagged with "Ring István"

Ring István

Szerző -
Fotó: Kövi Gergő/Paksi Hírnök

Az Origo kedvence lett Ring István, azaz Ring István bajsza, akit a szerkesztőség Kiskunfélegyházán, a bajuszkirály-választással színesített családi programon kapott lencsevégre. Bár Ring István nem egyszer nevezett már a Kunság Bajuszfesztiválra, ezúttal nem versenyzőként vett részt az eseményen, hanem verklisként. Mint mondja, amióta az eszét tudja, a bajsza is hozzátartozik a természetes imidzséhez. Az arcát azóta nem érintette borotva, amióta leszerelt a hadseregtől. Három évvel ezelőtt a negyedik kunsági bajuszfesztiválon első udvarhölgy, azaz ezüstérmes lett kifent magyar bajusz kategóriában, azóta azonban nem mérette meg magát. Új hangszerével azonban hódított, ahogy Makón, a veterán járművek találkozóján is. Aki Ring Istvánt ismeri, tudja, hogy ő is a veterán motorok szerelmese, de ezúttal nem öreg Pannóniájával, hanem szintén verklijével vett részt a fesztiválon. Itt a tv2 stábja kapta mikrofonvégre.

Szerző -
Fotó: Kövi Gergő/Paksi Hírnök
Fotó: Kövi Gergő/Paksi Hírnök

Muzsikusszív kell hozzá – ebben áll a verklizés titka. A különleges zenedoboz békebeli idők hangulatát idézi, többek között ezért szeretett bele Ring István is, aki régóta kutatott olyan hangszer után, amivel kísérni tudja magát. Az egyedi „miniorgona” tulajdonosa maga is egyedi figura, azt reméli, verklije idővel éppúgy hozzátartozik majd a város imidzséhez, ahogy őhozzá a kackiás bajusz. István két éve kezdett a verklivel foglalkozni, sajátját Németországból szerezte be Stüber mester műhelyéből, aki a mai napig verkligyártással foglalkozik. Díszes sípládája tízéves darab, húsz sípon szólaltat meg romantikus, édes-bús dallamokat. A verkli mechanikus hangszer, az oldalán levő kar tekerésével levegőt pumpálnak a fújtatókba, s működtetnek egy forgó hengert, amely lyukszalagvezérléssel továbbítja a levegőt a síprendszerhez. A dalok tekercseken vannak, a tekercseken lévő lyukak elhelyezkedése adja a dallamot és a ritmust. Míg István a rejtelmes hangszer működéséről mesél, egyre-másra csalja ki belőle a változatos muzsikákat. Ott lapul a tarsolyában a Mágnás Miska, a Sej-haj Rozi, a Kacsatánc és a Tiger Rag is, de a Kék Duna-keringő is a gyűjteményben szerepel. Harmincnégy tekercsen sorakoznak a dalok, és már készül hat újabb, méghozzá saját kezűleg: István maga kottázza le a nótákat, majd lyukasztó segítségével önállóan elkészíti a tekercseket. Egy-egy háromperces dal 16 óra munkát igényel, ez azonban eltörpül amellett, ami egy verkli elkészítéséhez kell.
A verklik (más néven kintorna)szinte valamennyi hazai példánya megsemmisült a második világháborút követően, egy-egy darab maradt csak fenn múzeumokban. István ezért is fogott saját prototípusok készítésébe: asztalosműhelyében három verkli gyártásán dolgozik, amit családtagjainak ajándékoz majd. Addig azonban még várni kell, ugyanis egy-egy hangszer elkészítése akár háromszáz munkaórát is igénybe vehet. István házi készítésű hangszerei ráadásul okosabbak lesznek a sajátjánál: több hangváltó is lesz rajtuk, megszólaltatnak majd oboát, fuvolát és hegedűt is. A sípok egy része körtefából, másik része fenyőből készül. Megszólaltatásukhoz igazi muzsikusszív kell, mondja István, hiszen fontos a dallam és a tempó is, másképp kell tekerni egy keringőt és másképp egy csárdást.

– Ez régen szakma volt, ma már azonban kevesen gyakorolják. Jelenleg itthon négy olyan verklis van, aki kijár az utcákra, fesztiválokra zenélni – teszi hozzá. A verklisek tábora világszerte azért jóval népesebb, a tavalyi keszthelyi verklifesztiválon például negyvennél is többen érkeztek Európából. A rendezvényen István is sok új barátot szerzett, merthogy, mint mondja, a verklisek legyenek bármily távol is, összetartó közösséget alkotnak. Magyarországon a világháborúk között volt népes táboruk, 1900-tól jószerivel a második világháborúig több száz kintornás szórakoztatta a budapesti bérházak lakóit, illetve a ligetekbe járó polgári közönséget. A kormány a hadirokkantakat verklijoggal ruházta fel, hogy ily módon segítse őket kenyérkeresethez. A sípládának tulajdonképpen a gramofonok megjelenésével pecsételődött meg a sorsa. A hangszernek néhány országban újra reneszánsza van, István reméli, hogy itthon is feltámadhat hamvaiból a verklizés. A hangszer sajátos hangzásának köszönhetően mindenhol megtalálja a helyét, legyen az szülinapi parti, esküvő, oldtimer show, utcazene-fesztivál, gyereknap vagy akár egy templom – ehhez hasonló helyekre már István is kapott meghívást. Mint mondja, a verkliért a gyerekek éppúgy rajonganak, mint a felnőttek. Ha megszólal, azonnal köré gyűlnek az emberek, és a legjobb a mosolygós arcokat figyelni.

Szerző -

Talán a paksiaknak külön már be sem kell mutatni a pannoniás Ring családot, amelynek tagjai hűséges veterán gépeikkel bejárják az egész országot. István csengő hangú, tréfát kedvelő ember, amióta az eszét tudja, a bajsza is hozzátartozik a természetes imidzséhez. Felesége – a borosta ellenzőjeként is – több mint huszonhat éve kitart mellette. A TelePaks Paletta című kulturális magazinjában velük beszélget Gyulai István szerkesztő közös hobbijaikról, a kártyanaptár gyűjtésről és a motorozásról.

Szerző -

Fotó: Paksi Városi Múzeum

Ismét nagy siker övezte a Paksi Városi Múzeum bemutatkozását Budapesten, a Múzeumok Majálisán. A tavalyihoz hasonlóan idén is kreatív ötlettel állt elő az intézmény, amelynek így sikerült magára vonnia az érdeklődők figyelmét. – Még maga Ferenc József is tiszteletét tette náluk – derült ki a múzeumigazgató, dr. Váradyné Péterfi Zsuzsanna beszámolójából.

Szerző -
Fotó: Szaffenauer Ferenc
Fotó: Szaffenauer Ferenc

Már akkor bejáratos volt a Paksi Városi Múzeum épületébe Ring István, amikor az még polgári védelmi raktár volt. Abban az időben karbantartóként, majd amikor elkezdődött a múzeum építése, egy kft. üzemvezetőjeként vett részt a faipari munkákban. Gyakorlatilag amióta a múzeum létezik valamilyen formában, kapcsolatban áll az intézménnyel, két éve viszont főállásban felel azért, hogy az alkalomról alkalomra megújuló kiállítóterekbe életet leheljen, valósághű enteriőrt teremtsen. A Természetből otthonunkba elnevezésű időszaki tárlaton például, ahol a diákok a gyékény, a vessző és a nád felhasználásával ismerkedhettek, hamisítatlan paraszti udvart varázsolt a csupasz falak közé. A kiállításrendező összetett feladatnak tesz eleget, egyszerre gondolkozik asztalosként, lakatosként és festőként, a fémtől a fáig mindent megmunkál, mondja Ring István, akinek nemcsak ötlete és tehetsége, szerszáma is van ehhez. Azon kevesek egyike, aki gyerekként nem túl sokat törte a fejét, milyen pályát válasszon magának. Szüleivel már tízéves korában rendszeresen bejárt a műhelybe, és mire nyolcadikos lett, már asztalosok mellett dolgozott.